Ugrás a tartalomra
Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet.
Kapcsolódó idézetek
-
Most is suttogom neved a semmibe
vágyom szégyenlősen titkolt
két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre
zsigerig izgató szavaidra
szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám
nem bírok nélküled létezni lenni élni.
Ara Rauch
-
Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Cserháti Zsuzsa
-
Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.
Szabó Lőrinc
-
Most megint eszembe jutott, hogy egyszer megkérdezted, van-e nekem rendes nevem is, mert te azt nem tudod, igen, akkor két napig bőgtem, és most is bőgni volna kedvem, ahogy eszembe jut. Annyit se számítottam neked, hogy a nevemet tudd, ha nem is valami extra név, de szép név...
Szilvási Lajos
-
Zárt szobádba kopogtatok,
csendedbe lépnék, nem tudok,
szólítanálak, nem lehet,
elrejtetted a lelkedet.
-
Szívemben a képzelet annyi érzelmet teremt, hogy alig tudom magam kifejezni e nagy napon, a te névnapodon. Rózsás szavakat gondoltam ki ez alkalomra, midőn szívem legmélyéből akartalak üdvözölni, s íme, alig tudom elrebegni e néhány szót: Élj sokáig (...)! Boldog vagyok mégis, hogy szerencsés lehetek téged üdvözölni.
Rudnyánszky Gyula
-
Szeretlek és tudok közönnyel szólni véled,
Semmim sem árul el, nem tudja senki még:
Szent titkom s szent kinom. Esküdtem: amig élek
Csupán szeretlek én, de semmit nem remélek -
Láthatni arcodat, e boldogság elég.
Alfred de Musset
-
Az ember nem akarja a mindenki által használt nevén nevezni azt, amit igazán szeret. Becézgetni szeretné, s annak hívni, amit a szíve diktál, mert csak így érzi azt, hogy igazán az övé.
-
Szeretlek? - kérdezed. Zárt ajkam nem kiált már?
Hosszú sóhajaim nem vallanak Neked?
És megbúsult szivem, mely már holttá eped,
míg moccanatlanul csüngök szemed varázsán?
(...)
csak nyelvem hallgatag,
mert sejti már szivem: ahhoz képest,
amit átérez, semmi, ha - "szeretlek" - ezt kimondom.
Vittorio Alfieri
-
Látom szemed: a hût, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.
Berde Mária