Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Most jöttem igazán rá, a nagy számadás napjaiban, tulajdonképp sohase csináltam mást, mint ő. Tulipánokat és rozmaringokat hímezgettem, csak ő drága tûvel, én olcsó tollal, és szolgálómestere voltam szegény nemzetemnek, hol apró örömöket, hol apró szomorúságokat jelentgetve nekik, de mindig olyan tiszta szívvel és becsületes szándékkal, mint az apám, s azért szíveltek úgy az emberek, mint az apámat. Kedves barátaim, ígérem önöknek, hogy akármi szándéka van velem az Istennek, az utolsó lélegzetvételemig az maradok, aki voltam.

Móra Ferenc
🐶 Kutya 👩‍👧 Egyedülálló szülő
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Tudtam, mit szeretnék az élettől, és úgy tûnt, kizárt dolog, hogy ne kapjam meg, amit szeretnék. Azt akartam, hogy szeressenek és csodáljanak. Nagy, virágdíszes esküvőt akartam, amikor az egész város engem bámul, amint apám karján az oltárhoz lejtek, és mindenki azt gondolja, hogy életében nem látott még ilyen gyönyörû teremtést, mint én. A csodálat úgy kellett nekem (...), mint a levegő. Buta voltam és sekélyes, de elégedett. Stephenie Meyer
  2. Szívem virágit nyújtom át itt, S kívánom szívből igazán: Az Isten éltesse sokáig Az én jó, kedves jó Apám! Tóth Árpád
  3. Köszönöm, mi jót ma adtál, Hogy eddig is megtartottál, Tarts meg Uram, ezután is, Tartsd meg apám és anyámat is, Nagyszülőket, testvéreket, S mind, akiket én szeretek, Ámen. Benedek Elek
  4. Édes Nagymamám! Iszonyú jó voltál hozzám mindig (...). Sose háláltam meg semmivel. Az volt a hálám, hogy egyre jobban rád csimpaszkodtam, elárasztottalak önmagammal, elálltam minden utadat. Ahova csak fordultál, engem találtál meg, én meg úgy képzeltem magamban, ez a szeretet. Csupa ragaszkodásból nem hagytalak élni (...). Menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami kolonc. Szabó Magda
  5. Isten tudja, hogy mindannyian az élet mûvészei vagyunk. Egyszer vésőt és kalapácsot ad a kezünkbe, hogy szobrot faragjunk, máskor ecsetet és festéket, hogy fessünk, megint máskor pedig papírt és tollat, hogy írjunk. De soha nem fogom tudni használni a kalapácsot a vásznon, sem az ecsetet a szobron. Ezért még ha nehezemre esik is, el kell fogadnom a mai áldásokat, akkor is, ha éppen nem áldásnak érzem őket, hanem átoknak. Paulo Coelho
  6. Istenem, ha lenne egy darabnyi életem. Nem engedném, hogy egyetlen nap is elteljék anélkül, hogy megmondjam az embereknek, hogy szeretem őket. Minden egyes nőt és minden egyes férfit meggyőznék arról, hogy ők számomra a legkedvesebbek, és szeretetben élnék a szeretettel. Megmutatnám az embereknek, mennyire nincs igazuk, ha azt hiszik, hogy nem szerethetnek többé, midőn már öregek, nem tudván, hogy akkor öregszenek meg, ha nem szeretnek többé! Egy gyermeknek szárnyakat adok, de megtanítom neki, hogyan repüljön a sajátjával. Megtanítanám az öregeknek, hogy a halál nem a korral jár, hanem a felejtéssel. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Temesi Ferenc
  7. Az egész világom középpontja volt - feketére festettem volna a napot is a kedvéért, vagy ha azt kéri, elcsenek egy fényes csillagot az éjszaka sötét bársonytakarójáról, hogy csak neki világítson. A szél csak miatta táncolt a mezőket tarkító virágszirmokon, a nap az ő kedvéért ragyogott melegen, és ha bánkódott, a felhők vele szomorkodtak, az ő könnyeit ontották. Csak kérnie kellett volna, és én az utolsó csepp véremig azon munkálkodom, hogy teljesítsem a kérését. Csak boldognak akartam látni.
  8. Az tartotta bennem a lelket, hogy "helyes dolgot" cselekszem. Tudom, hogy nem sok, de az igazat megvallva ez volt minden, amit felhozhattam a dolog mellett. Időnként még jó érzéssel is eltöltött, bár ezt senkinek nem vallottam be. Magam elé képzeltem az angyalokat, ahogy körbeállnak, sóhajtozva lenéznek rám, szemük sarkában könny csillog, és arról beszélnek, hogy milyen csodálatos vagyok, hogy ekkora áldozatot hozok. Nicholas Sparks
  9. Odasimultam öregapámhoz, mint a hajtás a vén fához. Talán arra gondoltam, hogy évek múlva hozzám simul majd így valaki, aztán meg őhozzá, de el nem fogyunk soha-soha... - talán arra, hogy nekem adja nagyapám karja melegét, mellyel átkarolva tartott, hogy továbbadhassam annak, aki utánam jön. Fekete István
  10. Akik mai nap szerelmük, reményük, boldogságuk horgonyát isten oltára előtt egymás lelkéhez kötötték s a sírig tartó örök hûséget esküdtek egymásnak, azoknak tiszta szí­vemből kívánom, hogy az isten őket számos évekig erőben, egészségben tartsa meg s családi életboldogságuk örömvirá­gai sohase hervadjanak el, az egymás iránti boldogító sze­retet és bizalom kísérje őket egy hosszú élet után - a sírig.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat