- Na és mikor kezdődik a varázslat? Ültünk egymás mellett, néztük a hegyeket. - Akkor kezdődött, mikor a Föld született. - (...) lehunyta szemét. Arcát bearanyozta a lenyugvó nap. - Sose szûnik meg. Mindig itt van. Mindig... (...) A Föld beszél hozzánk, de nem halljuk, olyan lármát csapnak az érzékeink. Néha ki kell őket radíroznunk, mármint az érzékeinket. Akkor - talán - elér hozzánk a Föld. Beszél hozzánk a világmindenség. Suttognak a csillagok.

Kapcsolódó idézetek

1. Biztosan sokféle varázslat létezik a világon. (...) De az emberek nem tudnak róla semmit, és azt sem tudják, hogyan kell mûvelni. Talán úgy lehet kezdeni, hogy addig mondogatjuk, milyen szép dolgok fognak történni, míg azok valóban megtörténnek. Frances Hodgson Burnett
2. A varázslat a vággyal kezdődik. A szavak sokkal, de sokkal később formálódnak. Deborah Harkness
3. Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot, de csak amíg újra meg nem érezzük, kitörlődik egy hang a memóriánkból, de csak amíg újra meg nem halljuk, és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek újjáéledni, ha visszatérünk ugyanarra a helyre, ahol születtek. Paulo Coelho
4. Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. És a sírását talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk. Paulo Coelho
5. Amikor egy másik emberrel beszélsz, belép a lelkedbe (te pedig az övébe), itt, a saját varázsvilágodban azonnal újrateremted őt. (...) A léleknek olyan rejtélyes mûködése ez, amelyről nemigen tudunk. Mindannyian teremtünk magunkban egy valóságot. Müller Péter
6. Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát. Jókai Mór
7. Az álmok (...) ugyanolyan hatással vannak ránk, mint ha valóban megtörténnének. Ha rosszat álmodunk, verejtékezve és remegve ébredünk. (...) Mi van akkor, ha azt mondanám neked, hogy most is csak álmodsz, bár te nagyon is valóságosnak érzed? Hiszen álmaidban teljesen háttérbe szorul a való világ, nem? Mintha csak árnyéka lenne a láthatatlan világnak. És ez a láthatatlan világ az igazi varázslat forrása. Míg alszol, valaki füledbe súghatja, hogy miket álmodj.
8. Milyen különös, hogy egy lány, amíg nem szólal meg, fel tudja kavarni az ember legmélyebb érzelmeit, de abban a pillanatban, amikor megszólal, a varázs úgy eltûnik, mintha soha nem is létezett volna. Igaz, megtörtént már ennek az ellenkezője is. Agatha Christie
9. Kezdetben ugyanabba a galaxisba születünk. Emberként jövünk a világra, és ugyanúgy élünk tovább az idő múlásával. Az emberek egymással való találkozása csodálatos dolog. A nevetés, a szomorúság, még a szerelem is. Összesítve mindenkinek egy százalék esélye van. Ráébredtem, hogy a világot mennyi sokszínû csoda járja át.
10. Gyereként könnyû hinni a varázslatban, de felnőve rájövünk, hogy az igazi varázslat azoktól jön, akiket szeretünk. Azok a legemlékezetesebb pillanatok, amiket a családdal élünk át, lehet, nem a legszebbek, nem a terv szerint alakulnak, de igazán a legkínosabb pillanatok vezetnek a legnagyobb diadalokhoz. Persze épp akkor még nem úgy érezzük, de amikor leülünk és visszagondolunk rájuk, rögtön fülig ér a szánk, mert azoktól a hibáktól lesznek az emlékek a legtökéletesebbek.