Ugrás a tartalomra
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Kapcsolódó idézetek
-
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Weöres Sándor
-
Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtûrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Csanádi Imre
-
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Weöres Sándor
-
Forog a szárnyas, a nagy időkerék,
Egy esztendő, ím, újra eltelék.
Fölvirradott az újnak reggele,
Egész világ reménységgel tele.
Benedek Elek
-
Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb a világon!
Csilingel a csengettyû:
"Szép vagy fenyő, gyönyörû!"
Donászy Magda
-
Újra itt az új esztendő,
Új reményû szebb jövendő,
S újra itt van, jót kivánva,
A nagyapa unokája...
Öreg apó, ifju lányka,
Ó-év, új-év egymást váltja.
-
A gyerekek, a gyerekek...
boldogan várják a telet.
Fenyőfát díszít sok szeretet.
Kapnak majd játékot, meredek,
drága, szép hóbundás hegyeket.
(S bónusznak családi meleget.)
-
Nyílik már virágerdő
oly szép és nagyszerû,
ím, enyhe nyár már eljő,
rozs sarjad, nő a fû.
Lágy napsugártól felkel
minden, mi már nem él.
Minden virágzik, zöldell,
és új életre kél.
-
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Csanádi Imre
-
Az erdő lassan színesedni kezd. A mezőkön a termény már beérett, közeleg az ősz. Az évszakváltozás különböző csapásokkal sújt minket. Minden ok nélkül hullik a jószág, a tehenek sûrû teje sárgállik a sajtárban, néha véres is. Aztán hatalmas jégeső veri el a termés nagy részét. Mintha egy komor fekete felhő ereszkedett volna a városra, minden olyan baljóslatú, mintha valami rettenetes dolog bekövetkeztét jelezné.
Celia Rees