Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt.

Kapcsolódó idézetek

1. Szél szava száguld csörgő fák közt, ünnepi ének csendül halkan. Hópihe-csillag száll le keringve, tenyereden olvad, s cseppként csillan. Ara Rauch
2. A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép, nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta. Csanádi Imre
3. Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
4. Hópihe szállong égből ágra, angyalok éberen őrzik a lépted. Karácsony tárja lelked tágra, messze világlik a szívbeli fényed. Ara Rauch
5. Gyerekként a karácsonyi időszak maga a csoda, csúcspontja pedig az ajándékbontogatás a fa alatt. Aztán az ember felnő, és egy kis szürke réteg rakódik az ünnepekre.
6. Karácsony-éj, legszentebb éj! Mennyei fény, ezüstös angyalszárnyak szövődnek sötét fátyolodba s a teremtést édes angyalének ébreszti föl karjaidból. Angyalok ereszkednek le benned magányos lejtőkre s éneklik az isteni szeretet diadalénekét. A mennyei harmónia leolvad a ködös, álmos völgyekbe, akkordjai ellejtenek a hegyek csúcsain s felhőket ringatnak hullámaikon; az erdők suttogása elakad az éji szellőben, s az alvó halandókra az álom legrózsásabb látomásai hullnak. Prohászka Ottokár
7. Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony. Az utolsó megtûrt levél első cicomája a fákon. Fácánok, őzek, kósza nyulak ámuldoznak avítt csodákon: Csanádi Imre
8. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
9. Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt. Vasile Alecsandri
10. Égi úton fúj szél, hulldogál a hó. Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó. Zelk Zoltán