Nagyon sokfélék vagyunk, de a másokról, körülményeinkről és a magunkról megfogalmazott ítélő véleményünk vagy jó, vagy rossz, vagy hideg, vagy meleg, vagy főtt, vagy nyers - szóval leginkább csak kétféle. Ezért is a soha meg nem szûnő viták, s azoknak a hiábavaló kívánalmaknak a felhánytorgatása - ma is mennyit halljuk! -, hogy most ne a "politikával", hanem az emberi életekkel foglalkozzunk, mintha lehetne társadalom, emberi élet politika nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. Emberi lényként mindannyiunkban van valami közös, mégpedig éppen az, hogy különbözőek vagyunk. Ez a sokféleség az, ami az idők során előrevitt minket utunkon, ugyanakkor annak veszélyét is magában rejti, hogy visszatartson bennünket. Pillantsunk körbe, és vegyük észre, mennyi különböző kultúra, tehetség, vélemény és tapasztalat jelenik meg a világunkban. Azután képzeljük el, milyen lenne az élet, ha minden ugyanolyan és egyszínû volna. Próbáljunk meg erőt meríteni a különbségeinkből ahelyett, hogy megítélnénk a másikat. Mungi Ngomane
2. Vannak olyan dolgok, melyek se nem jók, se nem rosszak. Az az általános emberi vágy, hogy a világot két kategóriára osszuk fel, teljes mértékben érthető. Sokkal könnyebb döntéseket hozni, ha minden vagy fehér, vagy fekete. Csakhogy a világ ennek ellenére frusztráló, de színpompás marad. Mindent két kategóriába gyömöszölni lehangoló és hiábavaló igyekezetnek bizonyulhat.
3. Igaz, hogy az emberek rendszerint pontosan ítélnek, amikor külsőnkről, képességeinkről, anyagi helyzetünkről mondanak véleményt. De sosincs igazuk, amikor ezek alapján meghozzák azt a bizonyos második ítéletet: hogy jó vagy rossz emberek vagyunk.
4. Az emberek különbözőek, mindenki másban hisz, mást szeret, mást fogad el. Ha valaki állásfoglalásra készteti az embereket, akkor rengeteg szeretetet kap azok részéről, akik hasonlóan gondolkodnak, ugyanakkor az ellenoldalról rengeteg gyûlölet és támadás éri. Bródy János
5. Sokféleképpen lehet az egyik oldalon állni, ahogy sokféleképpen lehet a másikon is. Nem a sokféleséggel van baj, hanem a megosztottsággal, az értetlenséggel, az előítéletességgel, a közös értékek hiányával. Révai Gábor
6. Sokan vallunk határozott nézeteket különböző társadalmi kérdésekről, például az abortuszról, a jóllétről és az éghajlatváltozásról. Sajnos talán észre sem vesszük, milyen keveset tudunk, amíg nem kell beszélnünk róluk. Woo-kyoung Ahn
7. Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék, és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében (...). Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell nemet mondani. Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei. Popper Péter
8. Mindenki a saját ízléséből indul ki. (...) Honnan vesszük magunknak a bátorságot, hogy kijelentsük, ez jó vagy rossz? Hiszen ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz lehet. Jókai Anna
9. Gyakran egy másik ember véleményét többre becsüljük, mint a sajátunkat. Vagy ridegségnek tekintjük, ha más a véleményünk, mint neki. Pedig a vélemények csak ösztönzések, és nekünk önmagunkból kiindulva kell eldöntenünk, hogy helytállónak tartjuk-e őket vagy sem.
10. Ízlésről ritkán érvelünk, de a rendről annál inkább. Amiről az adott időben meg vagyunk győződve, az a normális, az észszerû, a "rendes". Ami és aki ettől eltér, az rendetlen, értelmetlen, elfogadhatatlan. Mindannyian naponta hozunk ilyen ítéleteket mások viselkedéséről. Hányan és hányszor vitatkoznak arról, mikor kell felkelni, mi a megfelelő viselet, megszólítás, polgári magatartás és a családhoz, anyaföldhöz, pénzhez, politikához, tévénézéshez, autóvezetéshez, szelektív hulladékgyûjtéshez való helyes hozzáállás! Szemben az ízlésekkel és ösztönökkel, mások rendjére nem legyintünk rá, hogy hát igen, mindenki másképp csinálja.