Ugrás a tartalomra
Ízlésről ritkán érvelünk, de a rendről annál inkább. Amiről az adott időben meg vagyunk győződve, az a normális, az észszerû, a "rendes". Ami és aki ettől eltér, az rendetlen, értelmetlen, elfogadhatatlan. Mindannyian naponta hozunk ilyen ítéleteket mások viselkedéséről. Hányan és hányszor vitatkoznak arról, mikor kell felkelni, mi a megfelelő viselet, megszólítás, polgári magatartás és a családhoz, anyaföldhöz, pénzhez, politikához, tévénézéshez, autóvezetéshez, szelektív hulladékgyûjtéshez való helyes hozzáállás! Szemben az ízlésekkel és ösztönökkel, mások rendjére nem legyintünk rá, hogy hát igen, mindenki másképp csinálja.
Kapcsolódó idézetek
-
Az illemben nincs és nem is lehet mereven értelmezhető szabály. Az illemszabályok átértékelése, átalakítása, megújítása mindannyiunk érzésgazdagságából adódik, ha a saját személyünkről a másokkal szembeni viszonyunkban elfogulatlanul tudunk ítélkezni. A változó világban mi magunk és viselkedésünk is akaratunktól függetlenül állandóan változik. Ha nem teszünk semmi olyat, amit másoknál látva elítélünk vagy magunkra nézve sértőnek tartunk, az illemszabályok aprólékos ismerete nélkül is megközelítőleg helyesen és szépen viselkedünk.
Tar Károly
-
Vajon tényleg megpróbáljuk megérteni a többi embert, vajon valóban mindent elkövetünk ezért? Nem pont az ellenkezőjéről van szó, arról, hogy örökké, egész életünkben azt szeretnénk, hogy mások is olyannak lássák a világot, mint amilyennek mi látjuk? (...) Próbáljuk-e, vagy egyáltalán eszünkbe jut-e megérteni azokat, akik annyira mások, hogy valamiért kirínak a többiek közül? Merthogy nyilvánvalóan sokkal könnyebb elítélni másokat, ahelyett hogy megpróbálnánk megérteni őket. Azzal könnyítjük az életünket, hogy kijelentjük: ez a viselkedés vagy ez a gondolkodás nem normális, elítélem! Mintha az ember élete könnyebbé válna attól, hogy elítélünk másokat - észrevetted? És ki ne akarna kényelmesebb életet? De mi az, hogy normális? Ki vindikálhatja magának a jogot, hogy eldöntse? Nem csupán erőszak rejlik ebben a szóban: normális? Nem lehet, hogy a normális csak egy biztonságos kalitka, ami szépen körülvesz bennünket, az életünket, és sosem szabadulhatunk ki belőle?
Jón Kalman Stefánsson
-
Nem tudjuk értékelni a dolgokat - nem a hírük, hanem a természetük szerint kell döntenünk róluk. Nincs bennük semmi nagyszerû, hogy értelmünket magukhoz édesgessék, csak éppen megszoktuk, hogy bámuljuk őket. Hiszen nem azért dicsérik mindezt, mert kívánatos, hanem azért kívánják, mert feldicsérték, s miután egyesek tévedéséből mindenki tévedése lett, mindenki tévedéséből így lesz egyesek tévedése.
Lucius Annaeus Seneca
-
Gyakran egy másik ember véleményét többre becsüljük, mint a sajátunkat. Vagy ridegségnek tekintjük, ha más a véleményünk, mint neki. Pedig a vélemények csak ösztönzések, és nekünk önmagunkból kiindulva kell eldöntenünk, hogy helytállónak tartjuk-e őket vagy sem.
-
Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a kinyilatkoztatásszerû megjegyzés bizonyára furcsának tetszik. Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzászólást vagy védekezést fejt ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy igaz, butaság, képtelenség, érthetetlen, inkorrekt, kellemetlen. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés.
Carl Rogers
-
Jó, ha valamit tudunk a különböző népek szokásaiból, hogy jelesebben ítélhessünk azután a magunkéiról, s ne gondoljuk, mint azok, kik semmit sem láttak, hogy ami a nálunk divatossal ellenkezik, nevetséges s észellenes.
René Descartes
-
Van itt valami furcsa (...), hogy amit csinálunk, arról azt hisszük, hogy jó. És ami boldoggá tesz bennünket, az nem a mi érdemünk, és ami másokat boldoggá tesz, ez se a mi érdemünk. Van bizonyos jellem, amelyet az emberek szeretnek, és kívánkoznak utána, és van, amelyiket nem szeretnek. Az ember csak igyekszik feléje, és elfogadja a következményeket...
Herbert George Wells
-
Ilyen az élet! (...) Nem hagyja magát szépen elrendezni, ahogy szeretnénk. Nem hagyja, hogy megússzuk az érzelmeket, hogy csak az ész, az értelem szabályai szerint éljünk! Hiába mondanánk: "Ennyit akarok érezni, többet nem!"
Agatha Christie
-
Jómagam mindig zavarban vagyok, mi a helyes és mi a helytelen... pedig könnyû eldönteni, ha a helyes kellemetlen és a helytelen kellemes, mert akkor tudjuk, hol állunk, de ha fordítva van, az baj, és véleményem szerint, ugyebár, mindenki cselekedjen úgy, ahogy helyesnek látja.
Agatha Christie
-
Nagyon sokfélék vagyunk, de a másokról, körülményeinkről és a magunkról megfogalmazott ítélő véleményünk vagy jó, vagy rossz, vagy hideg, vagy meleg, vagy főtt, vagy nyers - szóval leginkább csak kétféle. Ezért is a soha meg nem szûnő viták, s azoknak a hiábavaló kívánalmaknak a felhánytorgatása - ma is mennyit halljuk! -, hogy most ne a "politikával", hanem az emberi életekkel foglalkozzunk, mintha lehetne társadalom, emberi élet politika nélkül.