Nagyon tekintélyes személyek megrovásukat kitüntetésnek szánják. E megrovás volna hivatva felhívni a figyelmünket, hogy alkalomadtán foglalkoznak velünk. Teljesen félreértjük őket, ha megrovásukat szó szerint vesszük és védekezünk ellene; így csak felbosszantjuk és magunkra haragítjuk őket.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbben arra törekszünk, hogy fölérendelt vagy minimum mellérendelt viszonyba kerüljünk másokhoz képest. Ha azonban találkozunk egy bizonyos szempontból fölöttünk álló, például sikeresebb emberrel, akkor nem feltétlenül tudatosan, de olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyekkel az ő érdemeit kicsinyítve lehúzhatjuk a saját szintünkre az illetőt. Márpedig az irigység, a gúny és a kibeszélés erre a célra tökéletesen alkalmas eszközök - az illúzió szintjén legalábbis.
2. Azért adunk bizonyos emberek kezébe hatalmat, hogy magasabb szinten képviseljék az érdekeinket. Ezeknek az embereknek sokkal nagyobb cselekvési lehetőségeik vannak, mint nekünk, és ennek megfelelően a felelősségük is nagyobb. Erre néha emlékeztetni kell őket. Frank Schätzing
3. Õrizkedjünk azoktól, akik lekicsinylik törekvéseinket! A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk. Mark Twain
4. A valóban féltékenyek számára nincs sürgetőbb dolog, mint hogy azzal háljanak, akiről azt hiszik, hogy máris elárulta őket. Nyilván újra és ismételten meg akarnak győződni róla, hogy ez az ő drága kincsük még mindig az övék. Birtokukba akarják venni, ahogy mondani szokták. De meg azért is teszik, mert közvetlenül utána mindjárt kevésbé féltékenyek. Mert a testi féltékenység a képzelet következménye, de ítélet is magunk felett. Albert Camus
5. Csak a leghatalomvágyóbb emberek érezhetnek gyönyört a hatal­mukkal ellenszegülőt megpecsételve: csak azok, akik számára már azoknak a látása is terhes és bosszantó, akik már a hatal­mukban vannak. Friedrich Nietzsche
6. Az emberek gyakran mondják másoknak, hogy álljanak ki magukért, (...) bár megrémülnének, ha ezek az emberek kiállnának azokkal szemben, akik épp ezt mondták nekik.
7. Óriási hiba, ha hagyjuk magunkat megbénítani, megfutamítani mások irigységétől, rosszindulatától és pletykájától! Ilyenkor érdemes magunkban tudatosítani: azért alakult ki ez a helyzet, mert van valamink, amit a másik is szeretne, és fáj neki, hogy ő nem rendelkezik vele. Azért haragszik ránk, mert ezt mi juttattuk az eszébe, mi szembesítettük ezzel.
8. Túl sokra becsüljük a nagyságot, mint ahogy túl sokra taksáljuk azok elszántságát is, akikről tudjuk vagy hallottuk, hogy megvetik vagy önként mondtak le róla; ugyanis lényegét tekintve a nagy­ság nem olyan egyértelmûen kényelmes ál­lapot, hogy ha valaki elutasítja, csodájára járjunk. Michel de Montaigne
9. A hatalom és annak primér következményei (...). Ez mozgat minket. A mások feletti hatalom jelenti számunkra az izgalmak izgalmát. Bálványozzuk a politikusokat, mert olyan nagy a hatalmuk, ajnározzuk a neves személyiségeket, mert életüket jobban áthatja a hatalom, mint a miénket. Akik erősek közülünk, azok megragadják a hatalmat, a gyengék pedig lelkesen feláldozzák magukat az erősek hatalma érdekében. Dean Ray Koontz
10. Ha olyan végeredményt kapunk, ami nem tetszik nekünk, megbüntetjük azt, aki annak az egésznek az oka volt. Csak hogy levezessük valamivel a feszültségünket.