Néha el kell tudnunk fogadni, hogy elszalasztottuk az esélyt, és hogy már túl késő visszafordulni.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig úgy képzeljük, hogy van még idő, de ez nem igaz. Mert egy nap ráébredünk, hogy túljutottunk azon a ponton, ahonnan már nem fordulhatunk vissza, de akkor már késő lesz. (...) Ez az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy nincs visszaút. Az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy elszalasztotta az esélyt. Guillaume Musso
2. Megesik, hogy másnak akarunk látni valakit, mint amilyen valójában, és mire rájövünk, milyen igazából, már túl késő.
3. - Néha akkor is játszunk, ha tudjuk, hogy veszíteni fogunk. - És néha feladjuk, pedig tudjuk, hogy nyerhetnénk is.
4. Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez. Jo Nesbo
5. Ami ma korainak látszik, holnap már késői lehet. Lengyel József
6. Vannak dolgok, amelyekre nem szabad várni. Meg kell tenni, amíg meg lehet, mert ha elmúlt már az idő, visszahozni nem lehet. Zakály Viktória
7. Ha az ember rosszul játszik, el kell fogadnia, hogy veszít. Nora Roberts
8. Néhanapján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket. Rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben, vagy legkésőbb, mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor, abban a percben megpróbáltuk, de mégis valami legbelül arra sarkal, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul, és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük.
9. Előbb-utóbb elkerülhetetlenül hibázunk, és a bukás időnként nagy és látványos. Dan Ariely
10. Át kell lépni egy határt, amelyen át nincs visszaút, hogy megértsük és megbánjuk, hogy vissza akarjunk lépni és beismerjük, hogy elszúrtuk; el kell követnünk a hibát ahhoz, hogy bebizonyosodjék, hiba volt, és akkor már hiába akarunk kihátrálni, túl késő ahhoz, hogy sértetlenül, rombolás nélkül sikerüljön. Javier Marías