Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyent az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlenegyet sem kell átélnünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az istenek sokszor mást tartogatnak számunkra, mint reméltük. Sosem jön el, amire várunk. Amit nem vártunk, bekövetkezik. Euripidész
2. Bele kell törődnünk, hogy nem lehet a miénk, amit és akit nem nekünk szánt a sors; hogy nem uralhatunk minden helyzetet, és nem csaphatjuk be a halált. Alexandra Bracken
3. A sorsunk rettegés, minden nézet szerint, s olyan, mit biztosan hihetnénk, semmi sincs, És a természetet kár is kérdezni, néma: Isten kell, hogy legyen, ki szól is hozzánk néha. Voltaire
4. Ha pedig szerencsétlenség ért bennünket, amelyen többé nem változtathatunk, még gondolnunk sem szabad rá, hogy másképp is történhetett volna; még kevésbé arra, hogy miképp háríthattuk volna el, mert ez elviselhetetlenné tenné a fájdalmat, magunk kínzójává válnánk. Arthur Schopenhauer
5. Több dolog rettent bennünket, (...) mint amennyi szorongat, és gyakrabban szenvedünk a hiedelemtől, mint a valótól. Lucius Annaeus Seneca
6. A modern szenvedés azért jár annyi fájdalommal, mert felkészületlenül ér minket; szentül hisszük, hogy a szenvedés szükségtelen, hogy képtelenek vagyunk kiállni bármiféle kellemetlenséget, és körömszakadtig küzdünk, hogy kiirtsunk az életünkből mindent, ami tökéletlen. Azt várjuk, hogy az élet más legyen, mint ami, ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, majd mélységes csalódottságot érzünk meghiúsuló várakozásaink láttán.
7. Sohasem vagyunk olyan védtelenek a szenvedéssel szemben, mint amikor szeretünk valakit, sosem vagyunk olyan gyámoltalanul boldogtalanok, mint mikor elvesztettük szeretetünk tárgyát vagy az ő szeretetét. Sigmund Freud
8. Sohasem vagyunk olyan védtelenek a szenvedéssel szemben, mint amikor szeretünk valakit, sosem vagyunk olyan gyámoltalanul boldogtalanok, mint mikor elvesztettük szeretetünk tárgyát vagy az ő szeretetét. Sigmund Freud
9. Vannak megpróbáltatások, amelyeket sohasem kellene embernek elviselnie, olyan kegyetlenek, s annyira ellentmondanak azoknak a magasztos értékeknek, amelyekért annyi esztendeig élt, s amelyeknek tiszteletére az emberiséget nevelte. Konsztantyin Pausztovszkij
10. Sokkal nagyobb önuralommal viseljük el a rajtunk kívül eredő szerencsétlenséget, mint amelyet önmagunk okoztunk; mert a sors megváltozhat, magunk soha. Arthur Schopenhauer