Ha pedig szerencsétlenség ért bennünket, amelyen többé nem változtathatunk, még gondolnunk sem szabad rá, hogy másképp is történhetett volna; még kevésbé arra, hogy miképp háríthattuk volna el, mert ez elviselhetetlenné tenné a fájdalmat, magunk kínzójává válnánk.

Kapcsolódó idézetek

1. A sorscsapások felett nincs hatalmunk. Muszáj elviselnünk, ami történt, bármilyen nehéz. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy nem gyûlöljük meg az életet, különösen nem a mások boldogságát azért, mert a miénk elveszett. Kornis Mihály
2. Imádkozunk, megoldásért esedezünk, akármilyenért, csak enyhítse a fájdalmunkat. Amikor azonban tudatára ébredünk, hogy semmi sem változhat, úgy érezzük, legyûrtek és megfosztottak minket minden reménységünktől, s hagyjuk, menjen minden a maga útján. Csak így válhat a fájdalom életünk részévé.
3. Ha valami szörnyûséggel kell szembenézni, jobb, ha nem halogatjuk; akármilyen rossz, úgyis bekövetkezik, legalább ne kelljen még a várakozástól is szenvedni.
4. Bele kell törődnünk, hogy nem lehet a miénk, amit és akit nem nekünk szánt a sors; hogy nem uralhatunk minden helyzetet, és nem csaphatjuk be a halált. Alexandra Bracken
5. Várni a rossz bekövetkezésére sokkal rosszabb, mint maga a szenvedés, különösen akkor, ha nem tudunk elfeledkezni arról, mi vár ránk.
6. Az életben csak az biztos, hogy szenvedni fogunk. Az azonban, hogy hogyan reagálunk a szenvedésre - hagyjuk, hogy megkeserítsen bennünket, vagy nemesebbé válunk általa - nincs kőbe vésve.
7. Sokkal nagyobb önuralommal viseljük el a rajtunk kívül eredő szerencsétlenséget, mint amelyet önmagunk okoztunk; mert a sors megváltozhat, magunk soha. Arthur Schopenhauer
8. Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat.
9. Ha már miénk a gyötrelem, S még gyöngeség rendeltetett, Erőt adj hozzá, Istenem, Hogy ne mutassuk senkinek! Fernando Pessoa
10. Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe.