Néha sok a látszólagos lehetőség is, amelyek olyan körülhatároltak, hogy beléjük bonyolódhat az ember. A kulcs gyakran abban rejlik, hogy hiányzik valami, amit nem mondanak ki. Ezért ilyenkor fontos, hogy megvizsgáljuk a képtelenségeket, és keressünk egy utat, amely elvezet a nyomok nélküli fennsíkról.

Kapcsolódó idézetek

1. Az első pillantásra áthághatatlan akadály leküzdésének a kulcsa a minél több információ beszerzésében rejlik. Gyakran csak azért tûnnek "leküzdhetetlennek" az akadályok, mert egyszerûen nem rendelkezünk a szükséges tudással.
2. Egy soha meg nem oldott probléma megoldásához félig nyitva kell hagynunk az ajtót az ismeretlen felé. Meg kell engednünk azt a lehetőséget, hogy nincs teljesen igazunk. Másképpen nem tudjuk megoldani akkor sem, ha már eltökéltük is magunkat. Richard Feynman
3. Néha a válasz kulcsa a kérdés megfogalmazásában rejlik. David Brin
4. A lehetőségek ajtaja gyakran olyan hirtelen tárul ki és zárul be újra, mint a valódi ajtók viharos időben. Készen kell állnunk, hogy belépjünk, amint alkalom kínálkozik.
5. Falak... mindenütt beléjük ütközünk, behatárolnak bennünket. Megpróbálhatjuk elkerülni őket, vagy áttörni rajtuk, vagy hagyhatjuk, hogy körénk záruljanak. Időnként azonban, ha mázlink van, valaki kinyit egy ajtót, és akkor rajtunk múlik, hogy lesz-e bátorságunk átmenni rajta.
6. Nincs kézzel fogható zár, tehát kulcs sincs hozzá. Nekünk kell megnyílnunk vagy bezáródnunk önmagunk és egymás előtt. Mi magunk vagyunk a felelet és a megoldás megannyi kérdésre, gondra, bajra. Vagyis egyszerre vagyunk zár és kulcs is. Vavyan Fable
7. Minden ember rejtély a maga módján, mi pedig észrevétlenül veszünk el életük szövedékében, és nem mindig van kiút, amire rá kell lelni. Előfordul, hogy a rejtély rejtély marad. Kovács Krisztián
8. Van, hogy a szemünk láttára tûnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltûnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltûnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerûbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál. Cecelia Ahern
9. Mindannyian keressük a válaszokat. A tudományban, az életben, mindenben. Néha a válasz alig egy karnyújtásnyira van tőlünk. Máskor pedig akkor kapjuk a választ, mikor még fel se fogtuk, hogy kérdeztünk valamit. Néha a válasz meglepetésekkel szolgálhat, és néha, mikor már végre megtaláltuk a választ, amit kerestünk, egy csomó kérdés marad megmagyarázatlanul.
10. Néha nehéz meglátni a vonalakat, amelyeket meghúztunk, amíg át nem lépjük őket. Na és ilyenkor támaszkodunk azokra, akiket szeretünk, hogy visszahúzzanak minket, és legyen mibe kapaszkodnunk. És ott vannak az egyértelmûen megjelölt határok, melyeket ha egyszer át mersz lépni, talán sosem találsz vissza.