Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Nekem elhihetitek: ha a múlt hangját halljátok, érzitek, ahogy rángatja a pólót a hátatokon, felcsúsztatja ujjait a gerinceteken, a legjobb megoldás - sőt az egyetlen - elfutni.

Lauren Oliver
🔄 Változás 🌱 Bölcsesség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A múlt egy tátongó lyuk. Megpróbálhatsz elfutni előle, de minél inkább futsz, annál mélyebbé lesz mögötted, a sarkadban lohol. Az egyetlen esélyed, ha megfordulsz és szembenézel vele. De ez olyan, mint ha a szerelmed sírjába bámulnál vagy egy pisztoly száját csókolnád, amíg a golyó sötét fészkében húzódik, készen, hogy végezzen veled.
  2. Hiszem, hogy úgy szabadulhatunk meg legjobban a múlttól, hogy fejbe lőjük, eltemetjük mélyre, és leöntjük lúggal.
  3. A múlt is fájhat, de az én filozófiám szerint vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle.
  4. Ha kopogtat az ajtódon a múlt, küldd haza, elkésett.
  5. A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
  6. Az ember néha azt hiszi, hogy a múltnak üzenete van számára. Úgy véli, oda kell figyelnie rá, fülelnie kell a suttogására, hátra kell hajolnia, le kell guggolnia, hogy hallja a hangját kiszivárogni a földből, a holt helyekről. Az ember azt hiheti, hogy kaphat valamit a múlttól, vagy megérthet valamit a segítségével. De én tudom az igazságot (...). Tudom, hogy a múlt hátrafelé és lefelé húz; folyton arra ösztönzi az embert, hogy a szelet hallgassa, meg a fák összedörzsölődő ágait, mintha valami titkos beszédet akarna megfejteni, és összerakni a széttört darabokat. Reménytelen vállalkozás. Lauren Oliver
  7. Az embernek előbb-utóbb el kell engednie a múltat. Különben félő, hogy ott reked.
  8. A jövő elől csak a múltba menekülhet az ember. Stephen King
  9. Nemcsak érzem, de hallom, mint a hallomást: a porlandó, percegve pergő perceket, az elmúlást. Keszei István
  10. Az idő, mint nyaktiló, lesújt. Múlt és jelen közt ott a vérben sikló penge. A póló, amit a szél lefújt, s most ott hever az orgonabokor tövében, nem röppen vissza a kötélre újra. S ha valaki cigarettára gyújt a szivárgó gázcső közelében, a lángoló jelenből nincs visszaút a múltba, két külön kontinens a "már nem" és a "még nem". Rakovszky Zsuzsa
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat