Nemcsak érzem, de hallom, mint a hallomást: a porlandó, percegve pergő perceket, az elmúlást.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Stephen King
2. Távolodom. Lassan, de biztosan távolodom. Ahogyan a tengerész az átkeléskor látja eltûnni a partot, amelyről indult, ugyanúgy érzem, mint mosódik el a múltam. Még ég bennem a régi életem, de mindinkább az emlékek hamujába roskad.
3. Az idő múlik. Még ha lehetetlennek tûnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik. Stephenie Meyer
4. A múló perc is végtelen. Békássy Ferenc
5. Az idő (tehát a csend) olyan sûrûn vesz körbe, hogy elkezdem hallani. Szöllősi Mátyás
6. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem. József Attila
7. A csend hallható. Hallgatom a csendet. Murakami Haruki
8. Az évek elröppenek, akár a pillanat. Ugyanakkor egyes pillanatok évekig tartanak.
9. A pillanatok egymást követik: semmi sem támasztja alá az illúziót, hogy tartalmasak, a látszatot, hogy jelentésteliek; egyszerûen peregnek; pályájuk nem esik egybe a miénkkel; figyeljük áramlásukat, mert fogva tart az ostoba szemlélet. Emil M. Cioran
10. Az idő telik, a jelen halad, az élet múlik, a csend rezeg. És mi is reszketünk, megreszketünk a félelemtől, mert ez a haladás, ez az időmúlás, ez a vibrálás, amely áramlik és tovaszáll, ez a mozgás visszavonhatatlan és a legvégén az elmúlást találjuk. Jean-Louis Barrault