Nekem te most is az vagy, ami voltál, Mikor először keblemre hajoltál: A legjobb, legszebb, leghûbb szerető! A több mint angyal -: az igazi nő!

Kapcsolódó idézetek

1. Létezik szerelem, de az nem csak egy megfoghatatlan érzés, hanem egy megölelhető csoda, te vagy. (...) Van párja minden léleknek, és az enyémnek a legszebb jutott, aki te vagy. Csitáry-Hock Tamás
2. Már a legelső pillantásban beléd szeretem, te vagy a legcsodásabb, leggyönyörûbb lány, akit valaha láttam, és valamiért engem választottál. De ahogy akkor szerettelek, az semmi ahhoz képes, ahogy most szeretlek. Minden egyes porcikám érted él.
3. Te nekem többet jelentesz az életemnél is (...). Összeforrt veled a lelkem, és végül a részeddé váltam. Minden, amit csak szeretnél, minden, amit szíved kíván, az ugyanúgy az én kívánságom.
4. Szeretem azt az embert, aki melletted vagyok. Te vagy a legjobb barátom, a legnagyobb szerelmem. Te vagy a legjobb részem.
5. Amikor felkelsz vagy amikor elalszol, Mindig te leszel nekem a leggyönyörûbb asszony.
6. Sok minden történt velem. És mégis, ha válaszolnom kellene a kérdésre, hogy mi volt a legjobb, legszebb az életben, ami eddig történt velem, egyértelmû lenne a válasz. Mert a legjobb, legszebb, ami történhetett velem, az nem esemény. Nem valami, hanem valaki. Akinél szebb és jobb nem történhetett volna velem. Te vagy. Csitáry-Hock Tamás
7. Nem érdemelsz kevesebbet, mint az egész szívem. Sajnálom, hogy nem tudtam neked adni az egész szerelmem. Te vagy az első nő, aki mellett egész embernek éreztem magam, aki mellett úgy éreztem, rendben van, ha saját magam adom, sőt talán még különleges is vagyok.
8. Szeretlek égi áhítattal, Híven, örökké, igazán. Oly tiszta, mint a nap, szerelmem, És mély, miként az óceán. Mert legdicsőbb te vagy a földtekén, Szebb, mint az égnek minden csillaga; A mennyet én már itt megízlelém, Az én szerelmem az élet maga. Komjáthy Jenő
9. Te áldott lélek, te női testben járó égi angyal! Mindig mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban a pillanatban nyílt reád a szemem. Nem te voltál-e mindenkor az engem szerető, a hû, a miattam szenvedő, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak. Gárdonyi Géza
10. Tudom már, te vagy a szerelmem, a véremből jössz, arra vársz, hogy karomba szorítsalak, hogy egyek legyünk... Rólad álmodtam. Bennem voltál, s én adtam a véremet, az izmaimat, a csontjaimat. Nem fájt. Oly szelíden vetted magadhoz a szívem, hogy gyönyörûség volt megosztanom magam. Azt kerestem, hogy mi bennem a legjobb, mi a legszebb, hogy azt is neked adhassam. Émile Zola