Nem a díj az igazi eredmény, hanem ha egy jelenet jól sikerül, és ha a figurán keresztül önmagamról is tudok mondani valamit. Olyan ez, mint amikor az ember akkora őszinteséget vág valakinek az arcába, hogy senki nem hiszi el, és ez már szinte jólesik - állok a színpadon vagy a kamera előtt, játszom a szerepem, és csak én tudom, hogy bizonyos mondatok vagy gesztusok rólam szólnak, titokban elárulom magam.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami bennem van, őszintén odaadom a közönségnek. Addig nem is tudok játszani, amíg érzem, hogy ez nem igazi, ez hamis, ez nem arról szól, amit el akarok mondani.
2. Én a közönségnek hiszek, hogy az előadás végén hogyan fogadja az előadást. Ha nagy a siker, akkor hiába irkál nekem bármiféle kritikus, hogy milyen hibákat követtem el meg miről kellett volna szólnia a szerepnek. Reviczky Gábor
3. Minden szerepemben a tudásom legjavát akartam adni. Intellektuálisan, érzelmileg egyaránt. Azért, hogy a szerep minél hitelesebb legyen. Bizonyos tekintetben én a szereplő képviselője vagyok, és azt akarom, hogy felvilágosítsam, szórakoztassam, felvidítsam az embereket. Azt akarom, hogy a közönség megértse a történetet, amit el kell mesélnem. Ehhez olyan valóságosnak kell tûnnöm, amennyire csak lehet, mintha az életben játszódna a történet. Gregory Peck
4. Nagyon sok szeretetet kapok a nézőktől, amit a színpad által sokszorosan igyekszek visszasugározni. A színház nem mûködik e nélkül. Kimehetek a színpadra mindennap, és mutogathatnám magam, de ha ez nem szívből, szeretettel jönne, senkinek sem kellene.
5. Mi, színészek nem a közönségnek, hanem saját magunknak játszunk. Olyanok vagyunk, mint a gyerek. S ha tetszik a játék, amit kitaláltunk és továbbadunk, az nagyon jó érzés. Agárdy Gábor
6. Nagyon fontos, hogy beszéljünk valamiről. Nem szeretek olyan előadásban részt venni, ami csak úgy van. Szeretem, hogy szól valamiről, hogy van üzenete. (...) Fontos, hogy legyen is üzenete annak, amit csinálunk.
7. A legfontosabb, hogy tudjam szeretni a helyzetemet, elfogadjam önmagamat és ne próbáljak másnak látszani, mint ami vagyok. Nem is nagyon tehettem volna meg, hiszen én egy ország előtt öregedtem meg, a képernyőn milliók láttak fiatalon, majd középkorúnak, később idősödőnek. De nincs ezzel baj, ha képes az ember elfogadni. Ha egy színésznő ötvenévesen még Júliát akarja eljátszani, azt a közönség ki fogja nevetni, de ha a dajkát, akkor ünnepelhetik. És ez nem azt jelenti, hogy elengedhetjük magunkat, sőt. Hozzuk ki a maximumot a lehetőségeinkből, lépjünk át az átléphető falakon, de ne akarjuk egy másik ember életét élni, inkább teremtsük meg a komfortot, a harmóniát a sajátunkban. Jakupcsek Gabriella
8. Vannak olyan színészek, akik abban a percben, hogy kijönnek a jelenetből, el is engednek mindent (...). Én nem tanultam meg ennyire technikából játszani, és szerintem filmen az ritkán mûködik igazán jól. Színpadon simán, mert ott száz méterről néznek, de filmen nem lehet úgy tenni, mintha egy matekképlet lenne az egész, amit csinálsz. Legalábbis én nem tudok úgy tenni, és ennek örülök is.
9. Sokáig nem szerettem meghajolni a színpadon, mert úgy éreztem, ez nem tartozik a szerephez. De egy idő után megértettem, a köszönet megnyilvánulásáért hálával tartozom és akkor be tudtam fogadni a felém áramló szeretetet. Piros Ildikó
10. Szeretem magamat, tudom, mit akarok, de a színpadon mindig az volt számomra a fontos, hogy a közönségnek adjak, hogy ők jól érezzék magukat. Gáspár László