Mi, színészek nem a közönségnek, hanem saját magunknak játszunk. Olyanok vagyunk, mint a gyerek. S ha tetszik a játék, amit kitaláltunk és továbbadunk, az nagyon jó érzés.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon szeretek gyerekeknek játszani. Fogékony, nyílt közönség, és mindenekelőtt: őszinte. De talán a felnőttközönség is ilyen lenne, ha többet törődnénk azzal, hogy mit játszunk, és hogyan, a gyerekeknek. Mert ők a holnapi közönség... Bilicsi Tivadar
2. Azért viszünk színre egy darabot, mert át akarunk adni valamit általa. Valami megfoghatatlant. S amikor már fenn vagyunk vele a színpadon, és ott van a közönség is, többé nem az a legfontosabb, ki mint vélekedik róla. Csupán egyetlen kérdés marad: átadtuk-e, amit akartunk? Vavyan Fable
3. Olyanok vagyunk, mint a színészek. Mintákat követünk, amelyeknek megvannak a jól bevált forgatókönyvei. De abban a pillanatban, ahogy nem végszavazzuk a másikat, ő is kénytelen lesz kiesni a szerepéből. Bucsi Mariann
4. Nem a díj az igazi eredmény, hanem ha egy jelenet jól sikerül, és ha a figurán keresztül önmagamról is tudok mondani valamit. Olyan ez, mint amikor az ember akkora őszinteséget vág valakinek az arcába, hogy senki nem hiszi el, és ez már szinte jólesik - állok a színpadon vagy a kamera előtt, játszom a szerepem, és csak én tudom, hogy bizonyos mondatok vagy gesztusok rólam szólnak, titokban elárulom magam. Tóth Orsolya
5. A színésznek minden öröme a maga jó szerepében van; jaj de fáj az nekünk, ha azt, amit eljátszottunk sokszor, egyszer lemajmolja más. Nem adom a magamét másnak s nem vágyódom én sem a máséra. Blaha Lujza
6. A szerepekkel a színészek gyakran úgy vannak, mint az emberek a feleségükkel. Kívánják a másét. Hevesi Sándor
7. A színészet nem az, amit csinálunk, hanem akik vagyunk.
8. Én szinte mindent a magam kedvéért csinálok - hogy megértsek valamit, vagy azért, mert jólesik, szórakoztat. Ha az ember a közönségnek játszik, az szükségszerûen lerontja a "mûsor" színvonalát.
9. Egy előadás (...) nem arról szól, hogy a színészek bohóckodnak a színpadon; az egy kapcsolat a nézővel, egy közös játék, amit minden alkalommal tovább kell mélyíteni. Nemcsák Károly
10. Olykor-olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. (...) Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerû játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.