Nem azért születtünk, (...) amit rövidlátó szemünk saját, kisded, egyéni boldogságunknak lát, mert nem elszórt, egymástól független, önmagunkban létező egyének vagyunk, hanem miként a láncnak szemei, és úgy, ahogyan vagyunk, nem volnánk elgondolhatók azoknak a sora nélkül, akik előttünk voltanak, és nekünk azt az utat megmutatták, jómaguk is szigorral, se jobbra, se balra nem nézve, a kipróbált tiszteletre méltó hagyományt követvén.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem boldogtalanok vagyunk mi, hanem gyengék. (...) Úgy neveltek minket, hogy higgyünk magunkban, de közben nem mutatták meg az irányt. Gerlóczy Márton
2. Úgy vélem, Isten nem azért teremtett bennünket, nem azért adta nekünk az életet, hogy lemondjunk róla, és engedjük teljesen föloldódni egy másik életben, legyen bár az a legdrágább és legmagasztosabb. Éljük a magunk életét - nem önző módon, és nem úgy, hogy másokat csak ahhoz való eszköznek tekintünk, de nem is önzetlenül, hanem önállóan és saját meggondolásunkból eredően, a mások és magunk iránti kötelességeink okos egyeztetésével. Thomas Mann
3. Mindannyian egy lánc szemei vagyunk (...). A láncé, ami összeköti a múltat a jövővel.
4. Ha lépésről lépésre látjuk magunk előtt az utat, amelyet meg kell tennünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem a mi utunk. A saját utunkat mi alakítjuk minden megtett lépésünkkel. Ettől a miénk. Joseph Campbell
5. A világ nem azért van, hogy okoskodásaink tárgya legyen (...), Hanem azért, hogy szemléljük, és eggyé váljunk vele... Fernando Pessoa
6. Sehol semmiben nem vagyunk az elsők és az egyetlenek. Már korábban megtettek, megláttak, megéltek előttünk mindent. Csak azért vagyunk, hogy még egyszer megismételjük, újra letudjuk az egészet.
7. Vagyunk valamilyenek, annak megfelelően, ahogy neveltek, amik ránk ragadtak, illetve amiket eltanultunk másoktól. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy nem jól csináljuk, és a boldogabb élet érdekében elengedhetetlen a fejlődés és a változás. Kollár Betti
8. Azt hiszem, szögletesen születünk, és gömbölyûen halunk meg. (...) Ahogy az élet vize átmos minket, elveszítjük kiszögelléseinket, ami a javunkat szolgálhatja. (...) Ugyanakkor veszíthetünk abból a határtalan bölcsességből, amellyel születtünk. De a bölcsességnek a nyomai azért velünk maradnak, épp csak ki nem bökik a szemünket. Daniel Gottlieb
9. Életünk (...) nem arról szól, hogy gondtalan boldogságban lebegjünk, hanem hogy lelkileg megérjünk, hogy egymással összecsiszolódjunk. Müller Péter
10. Gondolt már arra, hogy talán nem a saját végzetünk tesz minket azzá, akik vagyunk? Hogy talán valakinek csak azért van látása vagy hatalma, mert valaki másnak szüksége van rá? Diana Gabaldon