Nem csak a gondolkodás tesz minket emberré, hanem az a mód is, ahogy az érzékeinket használjuk. Nem pusztán a túlélésnek rendelve alá azokat, hanem az élvezeteknek is, az eltöltendő idő kellemesebbé tételének. Legalább akkora kincse az embernek a szépségre kiélezett érzéke és a halandósága, mint a gondolkodásra való képessége. A fájdalom és a szenvedés pedig nem megrontja, hanem teljessé teszi mindezt.

Kapcsolódó idézetek

1. A gondolkodás (...) vigasztaló dolog, ami jót tesz az embernek, és segít élnie. De nem minden gondolkodás! Ó, nem, akad olyan gondolkodás, amely gyötrelem és téboly. Akad olyan gondolkodás, amely fájdalmasan vájkál a megmásíthatatlanban, és semmi egyéb nem származik belőle, mint undor, félelem és életuntság. Hermann Hesse
2. A gondolkodást nélkülöző érzelmi élet lassanként elveszíti minden kapcsolatát a világgal is. A teljességre törekvő ember a világ megismerése mellett érzésvilága kifejlesztésére és kimûvelésére is súlyt helyez. Az érzés éppen az az eszközünk, amely által a fogalmak konkrét életet kapnak. Rudolf Steiner
3. A fájdalom is érték, nem csak az öröm. A fájdalom az, ami megállítja, arra kényszeríti az embert, hogy végiggondoljon dolgokat, és hogy képes legyen másokat megérteni. Nem azért születtünk le a földre, hogy csupa öröm érjen bennünket, hanem hogy megváltozzunk, hogy bizonyos problémákra magunk körül megoldást találjunk.
4. Intelligens faj vagyunk, és ha értelmün­ket megfelelően használjuk, az örömöt okoz. Ilyen vonatkozásban az agyunk olyan, mint az izmok. Ha jól gondolkozunk, jól érezzük ma­gunkat. A megértés a gyönyör egyik formája. Carl Sagan
5. Érezni jó, bármennyire is fájdalmas. Az érzések tesznek minket emberré, jóvá vagy rosszá.
6. Az életnek nem kell feltétlenül fájdalmasnak lennie - de mégis főleg a fájdalom miatt változunk. Addig, amíg fájdalmaink nem gyötörnek, eljátszhatjuk, hogy: "Minden rendben van!" De amikor a fájdalmunk már elviselhetetlen (például, amikor nagyon magányosnak érezzük magunkat, vagy félünk) akkor sérülékennyé válunk. A fájdalom bátorít minket arra, hogy vegyük a dolgokat komolyan. Andrew Matthews
7. Ha az érzékek világában élünk, az érzékek teremtményeivé leszünk: gyarlók, hiányosak, mulandók. Csak ha sosem tévesztjük szem elől a Szépséget, az Igazságot és a Jóságot, amelyeket nem érzékeinkkel, hanem a tiszta gondolattal követünk, akkor fedezhetjük fel újra a lelkünkben a kétségtelen és örök tudást. És ez a bölcsesség útja.
8. A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be, hogy valamivel több vagy kevesebb nem is számít. Csupán egyvalamink marad, amit nem lehet tőlünk elvenni: hogy bátorsággal és méltósággal cselekszünk, és ragaszkodunk az eszményeinkhez, amelyek értelmet adnak az életnek. Dzsaváharlál Néhrú
9. Minden érzelem valamifajta célt szolgál: a szomorúság, a harag, a bánat, a félelem ugyanúgy, mint az öröm vagy a nyugalom. Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tûnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.
10. A szeretet, amelyből néha elege van az embereknek és időnként zavaró a számukra, feltétlen támaszt jelent és nagyon hasonlít az időre. Az idő, a színek, a hőmérséklet, a magány és persze a szeretet. Olyan dolgok, amelyek csak az emberi világban léteznek. Szabályozzák az embereket, de egyúttal szabadságot nyújtanak számukra. Ezek a dolgok tesznek minket emberré. Genki Kawamura