Ha az érzékek világában élünk, az érzékek teremtményeivé leszünk: gyarlók, hiányosak, mulandók. Csak ha sosem tévesztjük szem elől a Szépséget, az Igazságot és a Jóságot, amelyeket nem érzékeinkkel, hanem a tiszta gondolattal követünk, akkor fedezhetjük fel újra a lelkünkben a kétségtelen és örök tudást. És ez a bölcsesség útja.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember attól lesz bölcs, hogy kimegy a világba, és éli az életet. A bölcsesség tapasztalatból születik, abból, hogy tudjuk, minden nap ajándék, amit örömmel fogadunk.
2. A dolgok a maguk létében, teremtett vagy teremtetlen valóságukban vannak és csodálatosak. A mi érzékenységünk, a mi befogadásunk hibásodott meg, a mi érzékeink fogyatkoztak meg, mert a Szépséget és a Boldogságot, a Fényt csak kívül kerestük, vagy tán már nem is kerestük. Pedig az belül van és mindig belül volt, így most is belül van. Keresésünk igazolja a hiányt, a hiány tanúsítja, hogy ebben a fájdalmas világban vagyunk és élünk, de mégsem egészen ebből a világból élünk. Várszegi Imre Asztrik
3. Ha hagyjuk, hogy gondolataink és életünk a lelkünk erejét, vagyis a megérzéseinket használják, ne pedig a kritikus elménket, akkor és csakis akkor szárnyalhatunk szabadon. Rá se kell gondolnunk; csak legyünk éberek, és ne hagyjuk el magunkat! Az igazi bölcsesség a lélekből fakad, nem az elménkből.
4. Ha bármikor üdvöt, áldást érzel, akkor bízz benne, és indulj el annak irányába... és akkor Isten irányába indulsz el. Az elragadtatás Isten illata. Ha az üdvözült boldogságot követed, sosem tévedsz el. Ha e végső boldogságot követed, akkor a természetet követed. És a természetességből, üdvösségből, ellazultságból emelkedik elő a bölcsesség. A bölcsesség egy nagyon ellazult létállapot. A bölcsesség nem tudást, nem információhalmazt jelent; a bölcsesség belső lényed ébrenléte, ébersége, figyelme, tanúsága, fényessége. Osho
5. Nem csak a gondolkodás tesz minket emberré, hanem az a mód is, ahogy az érzékeinket használjuk. Nem pusztán a túlélésnek rendelve alá azokat, hanem az élvezeteknek is, az eltöltendő idő kellemesebbé tételének. Legalább akkora kincse az embernek a szépségre kiélezett érzéke és a halandósága, mint a gondolkodásra való képessége. A fájdalom és a szenvedés pedig nem megrontja, hanem teljessé teszi mindezt.
6. Szelíden, halkan, de sûrûn emlékeztessük önmagunkat arra, hogy igazi tudatunkban csak Isten gondolatai vannak: a szeretet és a béke gondolatai. Ha más gondolatok is megjelennek, azokat magunk fabrikáltuk önmagunknak, tehát el is engedhetjük őket magunktól. Ez nem jár küzdelemmel: csupán azt kell felismernünk, hogy jobb, ha boldogságunk van, mint ha igazunk. Ezek a másféle gondolatok, az ítéletek és igazolások okozzák a tévhitet, hogy jelentősége van annak, amit a fizikai érzékszerveink közvetítenek nekünk. Ezek a gondolatok teremtenek körénk olyan világot, amelyben halálraítéltként élünk; olyan világot, amely tele van kétségbeeséssel és tragédiával; olyan világot, amelyben állandóan fenyeget a veszély, hogy megtámadnak vagy elhagynak bennünket; olyan világot, amelyben különbözünk egymástól és Istentől. Csakhogy az ilyen világ nem valóságos.
7. Az igazi bölcsesség abban nyilvánul meg, hogy mit tudunk kezdeni a világ valódi kincseivel, amik túlmutatnak azon, amiket adhatunk-vehetünk vagy kézben tarthatunk, tehát az olyan kincsekkel, mint az élet, a fiatalság, a barátság és a szerelem. Ezeket a kincseket kell mindig a legjobban óvnunk és megbecsülnünk.
8. Az emberek minden kapcsolata a világgal az öt érzéken keresztül történik. (...) Nem számít, hogy a szex erejében a bölcsességet vagy a gyönyört keresed: az élmény így is, úgy is mindig teljes lesz. Mert ez az egyetlen olyan emberi tevékenység, amely egyszerre érinti - vagy legalábbis kellene, hogy érintse - mind az öt érzéket. Paulo Coelho
9. Amíg nem makulátlan a lelkünk, addig nem fogadhatja magába a mindenség tökéletes jóságát. A tökéletes jóságot csak akkor láthatjuk meg, ha már megszabadultunk attól az érzéstől, hogy magunk jók vagyunk.
10. A bölcsességhez egység kell, a bölcsességhez teljesség kell, a bölcsességhez az kell, hogy tudatosságod, figyelmed kikristályosodjon, hogy lásd cselekedeteidet, hangulataidat, gondolataidat, érzelmeidet... hogy láss mindent, ami belül történik. És pusztán a figyelem által megindul egy csoda. Ha látni kezded, hogy minden ok nélkül hazudsz, akkor csak az, hogy ennek tudatában vagy, legközelebb már megakadályoz. Amikor legközelebb megint épp a hazugság peremén állsz, egy hang belül azt mondja, hogy "Figyelj, vigyázz - megint beleesel a csapdába." Amikor legközelebb megint szomorú leszel, valami belül figyelmeztetni fog, emlékeztetni fog. Osho