Nem hiába mondják, hogy bajban ismerszik meg a jó barát, és mennyire megnyugtató érzés, hogy amikor úgy tûnik, magunkra maradtunk és nincs kiút, felbukkan valaki, akire támaszkodhatunk. Egyedül sokkal nehezebb túlélni a válságokat, de szerencsére nem vagyunk egyedül. Ne féljünk másokra támaszkodni gyenge pillanatainkban. Ha pedig tényleg magunkra maradtunk és senkitől nem kérhetünk segítséget, bízzunk benne, hogy a sors elénk vezet egy kedves idegent, vagy egy régi ismerőst, akivel életre szóló kötelék alakulhat ki.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes. Márai Sándor
2. Amikor már olyan nagy a baj, hogy az ember egyedül nem boldogul, akkor segítséget kell kérni. De néha az is elég, ha nagyot beszélgetünk a barátnőnkkel. Tóth Vera
3. Folyamatosan figyelem az embereket, meg kell értenem valakit, mielőtt megbízom benne. Épp ezért az egyedülléttől sem félek. Egyedül jövünk a világra, egyedül megyünk el, ha nem tudunk magunkra támaszkodni, akkor el vagyunk veszve.
4. Aki titkot őriz, gyakran magányosnak érzi magát, ezért keresünk mindannyian valakit, akiben megbízhatunk. Egy szövetségest, aki megért, egy tanácsadót, akire rábízhatjuk magunkat, egy barátot, aki sosem szól meg. Igen. Mind segítségre szorulunk, hogy elrejthessük életünk legsötétebb igazságait, mert amint megszabadulunk egy titoktól, máris ott terem helyette egy másik.
5. A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk, aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk, aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak? És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején? Nos, a legtöbbjük megtanul egyedül járni az élet rögös útján, de néhány szerencsétlen egyszerûen feladja a küzdelmet.
6. Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben. Stephen King
7. Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.
8. A segítség sok minden lehet, egy vese, egy kedves gesztus, egy barát aki utat mutat. De túl gyakran mondunk nemet rá. Félünk gyengédnek tûnni, vagy esetlennek. Az igazság az, hogy egyedül is képesek vagyunk elboldogulni, de többnyire jó ha akad társaságunk.
9. Ha rosszul érezzük magunkat, és azt gondoljuk, valami gond van velünk - csinálnunk kellene valamit, vagy össze kellene szednünk magunkat -, kívül kezdjük keresni a válaszokat. Abban a reményben fordulunk a többiekhez, hogy ők majd helyrehoznak. Egy ideig talán jobban is érezzük magunkat, de ez csak átmeneti, és aztán végül még rosszabbul leszünk. Viszont ha elkezdünk ráhangolódni arra a valakire, akivé az élet szánt bennünket - és összehangolódunk azokkal az érzelmekkel, amelyek motiválnak -, akkor a lelkünkkel és a saját nagyszerûségünkkel kapcsolódunk össze. Ha hagyjuk, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és magunkhoz vesszük a hatalmat, akkor tisztán látunk, és az életünk mûködni kezd. Anita Moorjani
10. Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerûnek tûnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Oravecz Nóra