Nem is olyan sokkal ezelőtt a hajósok még azt hitték, a tenger szeszélyes, és az iránytû a sárkányok birodalmát is megmutatja. Eszembe jutottak azok a felfedezők, akik a világ végét keresték. Hogy félhettek leesni a földkorong szélén, és hogy meglepődtek, amikor a mélység helyett soha nem látott, csodás tájak tárultak a szemük elé.

Kapcsolódó idézetek

1. Sejtelmem nem volt róla, hogy ilyen messze el lehet látni. Hogy van egy vonal, ahol az ég és a föld összeér. És azt sem sejtettem, hogy ilyen szabad is lehet az ember. Mintha a szél, ami a lélegzetet is kiszakította a számból, egyúttal kisöpört volna minden félelmet és kétséget is a fejemből. Hirtelen előbukkant a nap, és a felhőket félelmetes fényben játszó hegyekké, a tengert pedig csillámló végtelenné változtatta.
2. A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, melyeknek tengert adott sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen. Márai Sándor
3. Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. Szent Ágoston
4. Azelőtt azt hittem (...), gondoltam, hogy vannak tolvajok, hazugok, gyilkosok... Vannak valahol, távol, mint ahogy pókok, kígyók, patkányok is léteznek. De azt hittem, hogy az emberek, ha akadnak is gyengéik, bogaraik, mégis általában jók, derûsek... (...) Az egész világot pontos körvonalakban, csodaszép színekben láttam. Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
5. Az évszázadok során a világ egyre tágasabbá vált körülöttünk. Egyre messzebbre látunk, jobban megértjük a világot, s nem győzünk csodálkozni, mennyire változatos, mennyivel tágasabb, mint azt képzeteink korlátozottsága miatt valaha is képzeltük. Carlo Rovelli
6. Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás.
7. Leírhatatlan érzés szembenézni a tengerrel! Az állandóan változó, a partot szüntelenül nyaldosó hullámok tele vannak élettel, olyan távoli földekre jutnak el, melyekről semmit sem tudok!
8. Régen az emberek azért fordultak a jósokhoz, hogy megtudják a jövőt. A jövő azonban szeszélyes, mert a jelenben hozott döntések irányítják. Paulo Coelho
9. Mindig is jellemző volt ránk egyfajta nyugtalanság; úgy tûnik, ez genetikai felépítésünkben gyökerezik. Meg akartuk nézni, mi van a hegy tetején. Vágyunk támadt kihajózni az óceánra. Miután teljesen feltérképeztük földi határainkat, elkerülhetetlen, hogy abban a pillanatban, amikor messzebbre mehetünk, megyünk. Tim Marshall
10. Az idegen világ jelenlétét mindig érezték az emberek. Az ezzel kapcsolatos szorongás mindig ott lapult életük felszíne alatt. Az egyik lehetséges mód arra, hogy csökkentsék ezt a szorongást, az volt, hogy nyíltan szembenéztek vele. A különböző korok és civilizációk sokféleképpen kísérleteztek ezzel a konfrontációval. Általában nagy szerepük volt ebben a rítusoknak és ceremóniáknak. És nagy szerepük volt a héroszoknak, akik a veszélyes kalandok során felkutatták és legyőzték az ismeretlen világ szörnyeit. Hankiss Elemér