Ugrás a tartalomra
A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, melyeknek tengert adott sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen.
Kapcsolódó idézetek
-
A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta.
Kätlin Kaldmaa
-
Az én hazám végtelen, nem csak a hegy s az erdő.
Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!
Kormorán
-
Egy szigetországnak vannak végei,
elmegy az ember a tengerig, és ott a vége.
Más országoknak nincsenek végei,
elmegy az ember valameddig,
és máris idegenben van.
Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett,
és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is.
Ilyeneket gondol, sajnos, az ember.
Vajna Ádám
-
A magány, még ha csendes is, mint a fény, de olyan fény, mely a leghatalmasabb erőt képviseli, nélkülözhetetlen az ember számára. Minden ember egyedül érkezik erre a világra, és egyedül hagyja el.
Thomas de Quincey
-
A költészet mágia, olyan tengerszem, melynek mélyét semmilyen eszközzel nem lehet feltárni. Valóságon kívüli világ, amely mégis része a valóságnak. Az emberiség egyik esélye.
Balázs F. Attila
-
Az élet azok számára tűnik rövidnek, akik tisztában vannak azzal, hogy egyszer véget ér, a világ egyszer megszűnik számukra létezni. Csak kevesen képesek átérezni, mit is jelent örökre eltűnni.
Jostein Gaarder
-
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
(...)
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
-
Tudom, hogy nincs kis és nagy tenger, nincs kis és nagy távolság. Bennünk van valami végtelen és kötetlen.
Márai Sándor
-
A tenger partján járó ember, aki dühödten lóbál kinyújtott kezében egy lámpát, őrült is lehet. De éjjel, amikor egy csónak hullámokon tévelyeg, ugyanaz az ember megmentő. A föld, amelyen élünk, határterület az ég és a pokol közt. Önmagában egyetlen magatartás sem jó vagy rossz. Csak a világ rendjében elfoglalt helye teszi jóvá, vagy rosszá.
Milan Kundera
-
A tengernek az a leglényege, hogy mindig más. Más a partról és más egy csónakból. És más egyedül, és más, ha valakivel együtt nézi.
Esterházy Péter