Nem követelem meg, hogy az egész világ boruljon gyászba, ha én tudathasadt, depressziós, undok és béka vagyok, de ilyenkor azért a minimumra kéne csökkenteni az örömködést, házasulást, kamatyolást. Illendőségből és tapintatból.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki csak kevéssé szenved, legyen büszke és bátor, amennyire kedve tartja, álljon ellene a sértéseknek, dacoljon, vagy fizessen rosszal a rosszért... én nem tehetem. Én érzek... Jane Austen
2. Nem szabad túlságosan aggódni, túlságosan tragikusan venni mindent, kissé közömbösnek kell lennünk a szerencsétlenség dolgai, a sors változatai iránt.
3. Tudom, hogy vannak rosszabb dolgok is az életben, mint amivel nekem kell megküzdenem. Értem én, hogy az élet tele van szarsággal. Azt viszont nem, hogy miért kéne jobban éreznem magam attól, ha erre emlékeztetnek. Nem hiszem, hogy valakinek a fájdalma vagy a bánata kapcsán kifejezett őszintesége rossz dolog lenne, csupán azért, mert valaki más a világban szintén bánatos.
4. A világnak több ölelésre és kevesebb rohanásra lenne szüksége. Julian Brass
5. Azoknak az embereknek, akik bármi módon is fontosak nekem, szenvedést, magányt, betegséget, bántalmazást és méltatlanságot kívánok - kívánom, hogy ne legyen nekik ismeretlen a mélységes önmegvetés, az önmagukkal szembeni bizalmatlanság gyötrelmei, a legyőzöttek nyomorúsága: nem érzek részvétet irántuk, mert azt az egyetlent kívánom nekik, ami ma még bizonyítani képes, értékes-e valaki, vagy sem - hogy van-e tartásuk... Friedrich Nietzsche
6. Igyekszem vidámságot színlelni, amikor pedig nem vagyok vidám, leplezni a szomorúságomat, hogy ne okozzak bánatot azoknak, akik annyira szeretnek, és annyira aggódnak értem. Paulo Coelho
7. Az kell nekem, hogy szenvedő légy, álmatag, cicáskodó is, és magad kicsinynek érezd, sírni tudj, bús, gyenge nő, ki nem ragyog. Mert akkor nem szeretlek úgy. És sokkal nyugodtabb vagyok. Paul Géraldy
8. Az élet nehéz. Elveszítünk apákat, testvéreket, anyákat, dalokat és darabokat magunkból. A bot ártatlan hátakra sújt le, az érdemtelent tisztelik, és túl sok a magány. Bolond lennék, ha azért imádkoznék, hogy minden rossz elkerülje a gyermekeim. Ha az ember túl sokat kér, könnyen csalódik. De hadd könyörögjek olyan apróságokért, mint a termékeny föld, az anyai szeretet, egy gyerek mosolya - olyan életért, amelyben több a jó, mint a keserûség.
9. Könnyû gyászolni az olyan életeket, amelyeket nem élünk. Könnyû arra vágyni, bárcsak más képességeinket fejlesztettük volna, bárcsak más ajánlatokra bólintottunk volna rá. Könnyû arra vágyni, bárcsak keményebben dolgoztunk volna, bárcsak jobban szerettünk volna, bárcsak jobban bántunk volna a pénzzel, bárcsak népszerûbbek lettünk volna, bárcsak maradtunk volna az együttesben, bárcsak Ausztráliába költöztünk volna, bárcsak igent mondtunk volna egy kávémeghívásra vagy többet jógáztunk volna. Könnyû sajnálni az elszalasztott barátságokat, munkalehetőségeket, házassági ajánlatokat és meg nem született gyermekeket. Könnyû mások szemüvegén át nézni magunkat, és arra vágyni, bárcsak számtalan, általuk elvárt kaleidoszkopikus verziónk mindegyike lehetnénk. Könnyû bánkódni, és folyamatosan bánkódni a végtelenségig, míg aztán elfogy az időnk. Ám a valódi baj nem a nem élt életeken való bánkódás. Hanem a bánkódás maga. A bánkódásba sorvadunk-hervadunk bele, emiatt érezzük úgy, hogy mások és önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk. Matt Haig
10. Talán az életem mégsem olyan kaotikus, csupán arra kell ügyelnem, hogy ne ragaszkodjak semmihez.