Nem láthatjuk előre a jövőt, nem tudhatjuk, mi jön holnap. Talán éppen azt veszítjük el, aki a legfontosabb nekünk, anélkül, hogy ezt elmondhatnánk neki, vagy kimutathatnánk az érzéseinket.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.
2. Ami pedig téged és engem illet, nem jósolhatjuk meg a jövőt. Arra senki sem képes. Ezért beszéljük meg és rendezzük el a dolgokat, aztán megyünk tovább. Együtt. J. R. Ward
3. A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire. Darren Shan
4. Nem tudod megjósolni, hogy mit hoz a jövő, ami egyben azt is jelenti, hogy nem tudsz tökéletes tervet készíteni rá. Van azonban egy fontos dolog: nem kell mindenre tudnod a választ már most.
5. A múltat magunk mögött hagytuk. Nem változtathatjuk meg, bármennyire szeretnénk is. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Csak a jelent ismerhetjük, ezt a percet.
6. Én a saját jövőmet nem látom, nem is tudom, létezik-e egyáltalán olyan. Nem érzem, hogy lenne olyan ember az életemben, aki nélkülözhetetlen számomra, az "életem" pedig csak egy véget nem érő ivászat. Kanehara Hitomi
7. Nehéz megmondani, mikor és hogyan fogjuk elveszíteni azt, akit szeretünk. De szomorú lenne, ha azért nem engednénk meg magunknak, hogy szeressünk, mert félünk a másik elvesztésétől. Nora Roberts
8. Talán nem lehet mindig a miénk, akire a leginkább vágyunk. Talán mi sosem találkozunk össze, hiába haladunk ugyanazon az úton. Kollár Betti
9. Azt hisszük, van időnk, hogy a kimondatlan szavak súlya tart minket a Földön, különben elrepülnénk. De nincs. Soha nem tudhatod, mi lesz az utolsó mondatod. Mikor lesz alkalmad utoljára kimondani: "szeretlek". Mikor kérhetsz bocsánatot őszintén. A pillanat most jön-e. A jövő a legbizonytalanabb.
10. Szomorú, találkozunk véletlenül egy emberrel, beszélünk vele, megismerjük, hatással van ránk, aztán elveszítjük, és soha, de soha nem látjuk többé, ez, akárki akármit is mond, szomorú, de komolyan. Krasznahorkai László