Én a saját jövőmet nem látom, nem is tudom, létezik-e egyáltalán olyan. Nem érzem, hogy lenne olyan ember az életemben, aki nélkülözhetetlen számomra, az "életem" pedig csak egy véget nem érő ivászat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom, mit hoz a jövő. Még azt sem tudom, hogy én mit várok tőle. Arthur Miller
2. Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.
3. Nem láthatjuk előre a jövőt, nem tudhatjuk, mi jön holnap. Talán éppen azt veszítjük el, aki a legfontosabb nekünk, anélkül, hogy ezt elmondhatnánk neki, vagy kimutathatnánk az érzéseinket. Ashley Carrigan
4. Nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam. Kanehara Hitomi
5. Nézegetett erre, arra, de nem látta a végét. Képtelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott rájönni, hogy merre van az élet. Alessandro Baricco
6. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
7. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán
8. Aki számára nem létezik jövő, az kénytelen a konkrétumban, a reménytelenségben, az ürességben élni. Abraham Maslow
9. Nekem új az, hogy látom, hogy semmit nem tudok. Jó lenne már végre valami olyan, ami biztos, hogy én vagyok. Esti Kornél
10. Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserûn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim. Harsányi Kálmán