Nem lehet visszakérődzni (...) a múltat. Aki kérődzik, az egyrészt a tehén, vagy csak egyszerûen valahol megállt és azóta is áll, mint az ökör. Ha a múlt értékeinek átalakulása vagy a múlt hozadéka az embert zavarja, idegesíti, vagy bántja, akkor bolond, képtelen továbblépni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudja eltörölni a múltját, az már megtörtént. És ha valami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni. Nincs visszajátszás. Nincs visszaút. Az ember csak egyet tehet: hogy továbblép. Alyson Noel
2. A dolgok mennek a maguk útján. (...) A múltat nem lehet meg nem történtté tenni. Nem csinálhatjuk újra, nem forgathatjuk vissza az idő kerekét. Egyetlen dolgon változtathatunk, és ez az egyetlen, amiért aggódni érdemes, az az, mennyire hagyod, hogy befolyásoljanak minket. Jennifer Weiner
3. Mikor nincs miben reménykedni és nincs mire várni, az ember nem a jövő, hanem a múlt felé néz: a büszkeség, és nem bármiféle vágy ad erőt ahhoz, hogy talpon maradjon.
4. A jelennel törődni túl sok türelmet igényel, túl sok bizonytalansággal meg vesződséggel jár, és kevés eredményt ígér. Az ember a jelenben mindig meghasonul, összezavarodik, hibriddé lesz. A jelen embere csupán töredékesen él, képtelen összeszedni magát, nincsenek nagy történelmi feladatai, képtelen egyértelmûen állást foglalni, a múltra vagy a jövőre támaszkodni. Az ilyen ember sokkal inkább menekült: a történelem birodalmából jött emigráns, aki a saját jelenébe kér menedékjogot. Boris Groys
5. A múltat nem lehet elfelejteni. Csak túl lehet lépni rajta. Hátra lehet hagyni. Hogy az lehess, akinek eleve lenned kéne, nem pedig az, akinek a történtek miatt érzed magad.
6. Olyannak kell lenned, amilyen vagy, nem tehetsz semmit. A múltat nem lehet meg nem történtté tenni, nem tudod eltörölni egy legyintéssel. Nincs olyan varázslat, amely kitörölhetné. (...) Megtörtént, és megtörtént örökre; most már mindig abszolút marad, lehetetlen megváltoztatni. Osho
7. Csak a múlton érdemes töprengeni. Ami van, az volt is. És ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő, elfelejtett esztendő.
8. Aki folyamatosan a múltat kéri számon, az a jelenét is a múltban éli (...), és olyan valóságosnak hiszi, mint a saját tükörképét. Ha pedig megüti, nem a kép sérül meg, hanem a kéz, ami odacsap.
9. A múlton rágódni felesleges időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra visszatér az időben egy adott cselekményhez és próbálja megérteni, feldolgozni. Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is, elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet soha nem néz hátra. Csak halad előre... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg bennünket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik vagyunk.
10. Amikor a múltad ennyire jelen van, hogyan lehetne jövőd? Nem lehet. A jelenedben ragadsz. A múltaddal.