Nem mindegy, kivel osztozunk az elragadtatásban. Közelállónak kell lennie. És amikor a fontos pillanatokban e személy nincs velünk, fekete lyukat érzünk, egyet vagy akár többet.

Kapcsolódó idézetek

1. Ugyanazokat a perceket társaságban máshogy éli meg az ember. Szükségünk van a többiekre, hogy osztozzunk az elragadtatásban. Anna Onichimowska
2. Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor is, ha távol van. Mert a fő jellemzője, hogy van. Hogy létezik, és bármikor feléje nyúlhatunk.
3. Ha valaki, akit szeretünk, hirtelen meghal, az nagy fekete lyukat éget a szívünk közepébe. E lyuk betömésének leghatásosabb módja, ha elfogadjuk, hogy az illetőt valami ostoba balszerencse érte. Még jobb, ha el tudjuk hinni - talán csak egy kis időre -, hogy valaki vagy valami megfogható a felelős. Ez kisebbíti a lyukat. Stephen King
4. Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerûen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. Oravecz Nóra
5. Nem lehet súrlódás nélkül hûek maradni magunkhoz. Ha láthatóvá válunk, lesz árnyékunk is. Ha hallhatóvá tesszük véleményünk, szükségleteinket, az nem fog mindig mindenkinek tetszeni. Ha szeretnénk mély kapcsolatokat, el kell bírnunk az abból eredő hullámzást is, ami arról szól: két külön ember vagyunk, és jogunk van különböző döntésekre, véleményre, érzésekre. Csirmaz Luca
6. Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszûnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk. Háy János
7. Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. (...) De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: "de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve". (...) És ilyenkor elveszettnek érzem magam. Paulo Coelho
8. Senki sem vágyik arra, amit folyton elérhet, ami nemcsak mindig mellette, de konkrétan a nyakában van. Néhány nap a másik nélkül gyakran a hosszú távú kapcsolatokban is felpiszkálja a vágyat, a szenvedélyt, hiszen ilyenkor van lehetőségünk megélni azt, hogy mit is jelent nekünk valójában a másik.
9. Addig él egy kapcsolat, amíg tartunk valahová, de nem kötelező fej-fej mellett haladnunk, szabadon követjük egymást. Bár ő élesen érzékeli, hogy lemaradok tőle, mégis tudja, hogy mikor haladnék kicsit egyedül az úton. Magányomba burkolódzva új élmények érnek, ezek megújítanak, frissítenek, időt hagynak, hogy rácsodálkozzam a körülöttem lévő dolgokra. Szükségem van ilyen időszakokra is. Mindvégig látjuk egymást, lehet közeli vagy távoli a sziluettje, élesen kirajzolódó, vagy homályos, ő mindvégig ott van, és engem mindannyiszor bevár.
10. Olyan könnyû azt gondolni, hogy azoknak az embereknek, akik fontosak nekünk, valahogy felfüggesztődik az életük, ha nem vagyunk a közelükben. Hogy valójában csak akkor kelnek életre, amikor velünk vannak, és igazából nem léteznek nélkülünk.