Nem minden esetben adatik meg, hogy az ember megválassza a saját életútját. Előfordul, hogy egy előre kijelölt úton haladunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkinek megvan a maga kijelölt útja, ez azonban nem lehet egyedüli meghatározója a sorsunknak. Bizonyos dolgokban magunknak kell dönteni, választani a különféle lehetőségek közül.
2. Van, amit meg kell tennünk. Néha megválaszthatjuk az ösvényt, amin elindulunk. Néha mások választanak helyettünk. S néha egyáltalán nincs mód választani. Neil Gaiman
3. Egyikünknek sincs sok lehetősége, amikor a sors előre kijelöli az utunkat. A döntéseidet ennek ellenére neked magadnak kell meghoznod. Az, hogy milyen utak közül választhatunk, nem rajtunk múlik, de hogy melyiket választjuk végül... az igen.
4. Sorsunkban nem az út egésze, hanem csak egy része előre meghatározott. Adott az útvonal, de mi, utazók döntünk valamennyi kanyarnál és elágazásnál. Nem vagyunk az élet urai, de nem is vagyunk teljesen kiszolgáltatva neki. Elif Safak
5. Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében. Fredrik Backman
6. Az embernek sok élete van. Minden nap azt az utat választjuk, amit korábbi cselekedeteink kijelölnek. Alice Hoffman
7. Az élet nem egyenes vonal, és az út nem fut töretlenül egy irányba. Elágazik, és váratlanul erre vagy amarra kényszeríti az embert. De én bizonyos vagyok, hogy minden úton önmaga felé halad.
8. Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
9. Az életben mindnyájunknak a magunk útját kell járnunk. Ami az egyik embert célhoz viszi, a másiknak tévút.
10. Minden, ami velünk történik, előre el van döntve, s mi csak végigjárjuk azt az utat, ami elrendeltetett számunkra. Ez az elrendeltetés vezeti a lépteinket. Csak az a kérdés, hogy amikor döntenünk kell, tényleg úgy döntünk-e, ahogy az meg van írva, mert ha nem, akkor nem igaz az az állítás, miszerint a sorsunk eleve meghatározott.