Nem mindig tûnik fel, ha kihúzzák a lábunk alól a talajt. A talajvesztés történhet szép lassan, hogy csak visszatekintve tûnjön fel, mekkora volt a gond. Az adott helyzetben ugyanis minden figyelmünkkel arra összpontosítunk, hogy most csak ezen legyünk túl.

Kapcsolódó idézetek

1. Miután egy nő elveszít egy szeretőt, érzelmileg stabilizálódnia kell, ami sajnos időigényes folyamat. Ilyenkor nagyon sebezhető. Ha valaki egy kicsit is figyel rá, könnyen észreveszi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj.
2. Rohadtul nem komfortos átlépni a korlátainkat, olyan, mintha az ember lábai alól kifutna a talaj. Megszûnik a stabilitás, megkérdőjeleződik sok, biztosnak hitt alapköve az életünknek. A semmiben lebegünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az az, hogy megtanulnunk önmagunkba kapaszkodni. Elfogadjuk, hogy most ez egy nehéz helyzet, elfogadjuk, hogy szenvedünk. Nem söpörjük a szőnyeg alá. Piszkosul fáj, de a szívünk mélyén már sejtjük, sőt, tudjuk, hogy ezek az instabil momentumok fognak minket eljuttatni a következő szinthez. Hiszen nincs fent lent nélkül.
3. Talán nem tudjuk tökéletesen pótolni azt, amit elvesztettünk, de a helyén valami új fog nőni. Ez egy hosszú folyamat, de végbemegy, lassan, de biztosan, amíg meg nem kapjuk, amire szükségünk van.
4. Célokat tûzünk ki magunk elé, mert azok a kontroll érzetét keltik. De ez csak illúzió, mert néha megremeg a föld, és el kell fogadnunk azt, ahová kerülünk, akár szilárd a talaj, akár nem.
5. A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar, de néhány seb mélyebb, mint első látásra tûnik, és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon, és idővel meggyógyuljon.
6. Kezdetben könnyen megy az írás, mint a gázolás a patakban, de egyszerre csak azt vesszük észre, hogy elveszett a föld a lábaink alól, és az úgy ragad magával, hogy alig tudunk partra vergődni. Arthur Conan Doyle
7. A test hanyatlása lassanként kúszik előre, ahogy a növekvő inda. Egyik napról a másikra a változások észlelhetetlenek. Alkalmazkodunk hozzájuk. Azután történik valami, amiből megértjük, hogy a dolgok megváltoztak. Atul Gawande
8. Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk, mert ilyenkor láthatjuk, mi kő a talpunk alatt, és mi homok.
9. Néha mindkét kezünkre szükség van ahhoz, hogy kimásszunk valahonnan. Előfordulnak meredek helyek, ahol az egyiknek előre kell mennie. Ha nem talállak, mélyebben nézek önmagamba. Ha nem tudom tartani a tempót, ha nagyon megelőztél, nézz vissza.
10. Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is, de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját. Moldova György