Ugrás a tartalomra
Nem, nemcsak az álmukban sírnak a háborúban megőszült idős férfiak. Sírnak ébren is... Csak az a fő, hogy idejében félre tudj fordulni.
Kapcsolódó idézetek
-
Ne a háború előtti időkbe álmodjátok vissza magatokat. Az álmotok inkább az legyen, felnőttnek és fiatalnak egyaránt, hogy egyszer az emberi tisztesség uralkodjon a földön, ne egy előítéletektől beszûkült világ. Ezért érdemes élni és harcolni egyaránt.
Kim Malthe-Bruun
-
A háborúk tele vannak olyanokkal, akik csak visszafele tudnak tekinteni. Mert a felfordult világban csak az életben maradás számít, bármi áron.
-
A halottnak jó, neki nincsenek gondjai, nem üvölt a lelkét marcangoló kíntól, mert a lelke már messze jár. Viszont, aki túlélt egy háborút, és úgy istenesen benne volt a közepében, az az egész életében viseli a terhet. Mert hiába beszélik be az embernek, hogy igaz ügyért harcol, ha egyszer rádöbben: ott a másik oldalon is ugyanolyan vétlen áldozatok vannak, mint ő maga.
-
A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi látóhatáron hunyorgó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljukat vagy nem.
Jean Webster
-
Egy férfiember sokat kibír ébren. De álmában megérdemli a felejtést. Az álom legyen olyan, mint a halál.
-
A pasik is rendelkeznek érzelmekkel, ők is szoktak sírni.
-
Az igazi férfiak sírnak. A magukat megjátszó férfiak nem sírnak. Az igazi férfiak bocsánatot kérnek. Még azt is mondják, amikor megbántják szerettüket, hogy sajnálom.
Gary Chapman
-
Igen, sírok. Férfi létemre. Hát a férfinak nincs szeme, a férfinak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a tél és nyár hûti és hevíti, mint a nőt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is? Miért ne sírhatna a katona is? Mert az férfiatlan? Miért lenne férfiatlan?
August Strindberg
-
Senki sem bánt, nem fenyeget. Mégis úgy érzed, összeroppansz, nem bírod tovább, sebek fakadnak fel benned, vérzel belül. Hangok, képek - s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket; lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak, összecsapnak tudásoddal, nem bánják, állod-e; s te nem állod. Leülsz. Pihenned kell. Töröd a fejed. Kimenekülnél. A visszaút ismerős... túl könnyû lenne visszamenni. És ha előre mennél? Mit találhatsz?... Talán csak álmodod. Rémálom kategóriás őrület. Még mindig felébredhetsz. Láthatod, van esély.
Vavyan Fable
-
Egyszer fel kell ébredned az álmaidból. Mert az álmok, melyekből nem ébredsz fel, szomorúvá válnak.