Nem reménytől hajótörött a lélek csendje bent: a méretlen magány az ok, kihûlt remény, vágy, megkopott, s vak, novemberi csend.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenvedés elkoptat reményt és hitet; magányos marad, nincs rá magyarázat. Albert Camus
2. Reménytelen, reménytelen - dobogja bennem a félelem, mert arcod, kezed, szíved nélkül, az életem a csendbe rémül. Nagy István Attila
3. Egyedül állok a sötétben Nem látok több fényt Az életet kellett volna megkeresnem Csak sebeket kaptam, nem reményt.
4. Ez hát a kétségbeesés (...). Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bûne, amiről a papok prédikálnak, hideg bûn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bûne. Agatha Christie
5. A novembert csak a magányos lelkek hiszik végzetesen szomorú hónapnak. De a magányra ítéltek szomorkásak a legszebb májusi napokon, estéken is. Nem az évszakokkal nehéz megbékélni, sokkal inkább az egyedülvalósággal. Azzal lehetetlen. Raffai Sarolta
6. Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje, amit kivetett egykor egy elfelejtett szigeten - a parányi emberséget, fényt és eszmét. Erich Maria Remarque
7. Nem tudván semmiért sem lelkesedni, már hinni sem tudok, szeretni sem tudok, és reményem, mint parafa-dereglye iránytalan hullámok szennyes árján csüggedten imbolyog. Stanislav Kostka Neumann
8. A magány a legkegyetlenebb évszak (...), pusztítóbb, mint a tél minden hidege, hibernálja a szívet. A szívnek nincs kiért élnie, nincs kiért ébren maradnia, nincs kiért sebesen és vadul vernie. A magányosnak csak emlékei és reményei vannak, álmai és illúziói.
9. A reményvesztésnek a keserû mámoron kívül megvan az a gondolati öncsalása is, hogy itt a kudarc nem az én lelkiállapotom (gyengeségem, bûnöm, ostobaságom, hibám, alkalmatlanságom) következménye, egyszóval nem az én megérdemelt sorsom, hanem valamiféle külső, objektív helyzet, amellyel szemben tehetetlen vagyok. Müller Péter
10. Az egyedüllét, a csalódottság, a düh és a keserûség (...) nem hat túl jól az emberre, ilyenkor valamiért nincs megállás, és egyre mélyebbre csúszik a kilátástalanságában. Leiner Laura