A szenvedés elkoptat reményt és hitet; magányos marad, nincs rá magyarázat.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak egy szenvedés van, a szív magánya. Henry de Montherlant
2. A szenvedésben egyedül vagyunk.
3. A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.
4. A szenvedés vagy az igazságtalanság egy bizonyos fokán túl senki nem tehet a másikért semmit, mert a fájdalom magányos. Albert Camus
5. Aki nem vár semmit magától, Az nem menekül meg a magánytól, És egyedül marad végül Irgalom nélkül. Tankcsapda
6. Aki egyedül van, Isten nélkül és parancsoló nélkül, borzalmas annak a mindennapok súlya. Albert Camus
7. A bûntudat magányossá tesz, a bûntudat elszigetel.
8. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán
9. A szenvedés nem múlik el, csak nem tudsz többé együttérezni önmagaddal. Simon Márton
10. A remény csak illúzió, táplálja a fájdalmat.