Nem szabad a koldusnak pénzt adnom, tudom én, mert ha pénzt kap, soha nem hagyja ott a helyét, nem megy el tüntetni, s nem követeli alamizsna helyett a világot. Bûnpalástolás, megvesztegetés, butítás, rabszolgatartás az, hogy pénzt adok a koldusnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Bûn, hogy a koldusnak a tenyerébe vagy a kalapjába pénzt teszek. Tudom hogy bûn, mert érzem, hogy bûn. Bûnöm, hogy koldus is van az emberek között, akik mind hasonlítanak hozzám. Bûnöm, hogy amikor a pénzemet rákenem a koldusra, azt mutatom neki, mintha én más volnék mint ő, mintha különbség volna köztünk! Bûnöm, hogy fölhasználom a koldust arra, hogy jófélének képzeljem magam abban a pillanatban, mikor pénzt köpök. Bûnöm, hogy elmulasztom megköszönni a koldusnak, hogy elvette tőlem a pénzt, sőt hogy elviselem, hogy ő köszönje meg nekem a jóságot, amit olyan olcsón vásároltam tőle. Szép Ernő
2. Ki vagyonát kamatoztatná, nem biztos, hogy jól jár a végén. Ki koldusnak alamizsnát ad, bármi keveset: százszor jól jár.
3. Az ember (...) sohasem tagadhat meg legalább egy krajcárt egy koldustól; és annak, aki szükséget szenved, bizonyosan igen fájdalmas, sőt keserû érzés egy tehetős embertől az olyan gyakori mentegetődzést hallani: "nincs semmi nálam" - mintha nem lenne a legelfoglaltabb embernek is annyi ideje, hogy némi pénzt vegyen magához. Széchenyi István
4. Nem kétséges, rossz dolog, hogy az ember elnyomja a nyájat. De ne ebben véld felfedezni az igazi rabszolgaságot: az igazi rabszolgaság az, amikor a nyáj tapossa el az embert. Antoine de Saint-Exupéry
5. Nem tudok hinni az emberekben. Ha jótettről hallok, keresem az aljas indokot. Alamizsna a szegény özvegynek? Hány éves az özvegy? Van-e szép lánya? Rosszul menne a koldusoknak, ha a emberek nem hinnének a túlvilágban. Ha bármiféle jócselekedetnek mögéje nézel, megtalálod az önzést, haszonlesést, az anyagiasságot. Száraz Miklós György
6. Az időt senkitől nem kapjuk vissza, az idő nem pénz, pénzből elherdálhat az ember akár egy milliót is, egyszer majd jön valaki, meglát bennünket koldusbotra támaszkodva, és a millióiból odavet elénk legalább egy kis szeretetadományt, illetve alamizsnát... az idő rohan, süvít, időalamizsnát nem osztogat senki, (...) afféle gazdagok, jótevők nincsenek, sose voltak, nem is lesznek, hiszen az időnek nem ura senki, az Isten se.
7. A meleg és kellemes szobákban ülő emberek közül ugyan kinek van fogalma arról, milyen életük van a koldusoknak? A sok "kedves" és "jó" ember közül ugyan hányan gondolkodtak el azon, milyen az élete a köztük élő sok-sok gyereknek és embernek. Igaz, olykor mindenki ad néhány fillért egy-egy koldusnak, de legtöbbször barátságtalanul nyomják a kezébe, majd jól becsapják az ajtót az orra előtt. A jóságos adományozó legtöbbször még undorodik is, hogy megérintse azt a kezet! Így van vagy nem így van? Később meg mindenki csodálkozik, miért olyan gátlástalanok a koldusok! Nem lenne mindenki ugyanilyen gátlástalan, ha inkább kutyaként, mint emberként kezelnék? Anne Frank
8. Meg kell vetni a gazdagságot: az a szolgaság díja. El kell hagyni aranyat, ezüstöt s minden mást, ami a boldog hajlékokra nehezül. A szabadság nem állhat fenn ingyen. Ha ezt nagyra becsülöd, minden egyebet kevésre becsülj. Lucius Annaeus Seneca
9. Hát nem érted? Nem áldozatot hozok. Tisztességes üzletet kötöttem. Az én boldogságom és minden örömöm záloga az, hogy te élsz. Nem áldozatot hozok. Inkább a rabszolgaságot választom abban a tudatban, hogy te élsz, a szabadság helyett egy olyan világban, amelyben te nem vagy többé. A szolgasággal együtt tudok élni, a halálod tudatával nem tudnék. Az első csak fájdalmas, de a második elviselhetetlen.
10. A vagyon a szabadság egyik eszköze. A vagyon hajhászása azonban a rabszolgaság egyik formája. Frank Herbert