Ugrás a tartalomra
A meleg és kellemes szobákban ülő emberek közül ugyan kinek van fogalma arról, milyen életük van a koldusoknak? A sok "kedves" és "jó" ember közül ugyan hányan gondolkodtak el azon, milyen az élete a köztük élő sok-sok gyereknek és embernek. Igaz, olykor mindenki ad néhány fillért egy-egy koldusnak, de legtöbbször barátságtalanul nyomják a kezébe, majd jól becsapják az ajtót az orra előtt. A jóságos adományozó legtöbbször még undorodik is, hogy megérintse azt a kezet! Így van vagy nem így van? Később meg mindenki csodálkozik, miért olyan gátlástalanok a koldusok! Nem lenne mindenki ugyanilyen gátlástalan, ha inkább kutyaként, mint emberként kezelnék?
Kapcsolódó idézetek
-
Embernek lenni - minden embernek - nehéz. Ne csak a betegségeit add hozzá, de a szorongásait, a félelmeit, a zaklatottságát. Azt, hogy kevés igazán boldog napja volt, s akkor sem azért, mert ünnepelték, vagy nyert, hanem mert lelkében megjelent a békesség ritka adománya, a gondtalanság, amit koldusok és névtelen emberek is megélnek.
Müller Péter
-
Adjon az Isten jó szivet,
S éljen vele békén a gazdag,
Õ rendben van, s leghelyesebb,
Amit tehet, az, hogyha hallgat.
De aki, mint én, koldus, annak
Türelmet, Ég, adj azt neki!
Aki jól járt, a többinek
Van mibe mit aprítani.
Francois Villon
-
Bûn, hogy a koldusnak a tenyerébe vagy a kalapjába pénzt teszek. Tudom hogy bûn, mert érzem, hogy bûn. Bûnöm, hogy koldus is van az emberek között, akik mind hasonlítanak hozzám. Bûnöm, hogy amikor a pénzemet rákenem a koldusra, azt mutatom neki, mintha én más volnék mint ő, mintha különbség volna köztünk! Bûnöm, hogy fölhasználom a koldust arra, hogy jófélének képzeljem magam abban a pillanatban, mikor pénzt köpök. Bûnöm, hogy elmulasztom megköszönni a koldusnak, hogy elvette tőlem a pénzt, sőt hogy elviselem, hogy ő köszönje meg nekem a jóságot, amit olyan olcsón vásároltam tőle.
Szép Ernő
-
Sokat szenvedtem a különböző kapcsolataimban, főleg akkor, ha voltam olyan könnyelmû, és szerelmes lettem. A férfiak megérzik, és játszadoznak az emberrel. Még ha kezdetben éreznek is valamicske gyöngéd szerelmet, ami velük egyenrangúvá avat, később nagyra vannak magukkal, ők a kegyes adakozók, én pedig a koldus.
Rafik Schami
-
Aki a mai világban akar valamit kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban érti a mesterségét; az utánaszalad a cifra uraknak, hozzájok keni-feni magát piszkos condráival; azok aztán, csak hogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni tud, meghalhat éhen.
Jókai Mór
-
Amikor nincs szereteted, és a másikat kéred meg rá, hogy adjon neked, koldus vagy. A másik pedig téged kér, hogy add meg neki. Két koldus nyújtja ki egymás felé a kezét, és mindketten abban reménykednek, hogy a másiknál van, amit keresnek.
Osho
-
Valószínû, hogy az emberek nagy része szívesen lenne jó, vagy legalább is mérsékelné rosszaságát, ha módjában állna. Sajnos, a jósághoz nagyon sok nyugalom kell és gondtalan élet. Ilyesmivel ma alig találkozunk. Az emberek egy részének van valamije - ezek azért nem lehetnek jók, mert meg akarják védeni azt, ami az övék, illetve amit az imént szereztek. A többi embernek semmije sincs. Ezek igyekeznek szerezni valamit, ha mást nem, hát "egzisztenciát". Ezer ember pontosan ezer vetélytársat jelent. Tehát ezer olyan embert, aki másirányú elfoglaltsága miatt, sajnos, nem ér rá jósággal foglalkozni.
Bálint György
-
Nem tudok hinni az emberekben. Ha jótettről hallok, keresem az aljas indokot. Alamizsna a szegény özvegynek? Hány éves az özvegy? Van-e szép lánya? Rosszul menne a koldusoknak, ha a emberek nem hinnének a túlvilágban. Ha bármiféle jócselekedetnek mögéje nézel, megtalálod az önzést, haszonlesést, az anyagiasságot.
Száraz Miklós György
-
Korlátolt embereknek sajátjuk, hogy azt a kevés ideát, amely felfogóképességük szûk körében elfér, oly tisztán fogják fel, hogy ezzel gyakran megtévesztenek bennünket szellemük értékelésében. Olyanok, mint a koldusok, akik ismerik minden egyes krajcárjuk veretét és évszámát.
Ludwig Börne
-
Az ember (...) sohasem tagadhat meg legalább egy krajcárt egy koldustól; és annak, aki szükséget szenved, bizonyosan igen fájdalmas, sőt keserû érzés egy tehetős embertől az olyan gyakori mentegetődzést hallani: "nincs semmi nálam" - mintha nem lenne a legelfoglaltabb embernek is annyi ideje, hogy némi pénzt vegyen magához.
Széchenyi István