Nem szeretjük, ha vad. Nem szeretjük, ami nincs megszelídítve. Megszállottjai vagyunk az irányításnak. Szóval leromboltuk az egész bolygót, és büszkék vagyunk arra, hogy létrehoztunk hülye nemzeti parkokat, a hülye parkőrökkel és sapkáikkal, hogy védjék azt, ami már elveszett. Miért? Mert félünk. A dzsungel mutatja meg igazán, hogy kik vagyunk. Senkik vagyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi vagyunk azok a lények, akik optimalizálni tudnának mindent, hogy itt mindenki piszok jól éljen, mind növények, mind állatok, mind emberek. Mi megkaptuk ezt a bizalmat, és ehhez képest felzabálunk mindent ész nélkül.
2. A dzsungel nem rossz. A dzsungel semleges. A világ is az. A rossz ezek szerint valaminek a tagadása kell hogy legyen, amit az ember tett hozzá a világhoz. Végső soron a törődés valami iránt, ez tette fogékonnyá a világot a rosszra. Karl Marlantes
3. A technológia elszakít bennünket a saját énünktől. Úgy teszünk, mintha az életben maradásunkért nem kellene ölnünk, elfeledteti velünk, hogy nem vagyunk többek gyilkos majomcsapatnál. Az emberek arról beszélnek, hogy vissza kell térnünk a természethez, és ezen csak azt értik, hogy kiránduljunk, meg hogy matassunk egy (...) házikertben, neveljünk galambokat, nyulakat meg virágokat, és elfeledkeznek róla, hogy (...) a karmok, agyarak és a vér természetes dolgok, míg a kiskert nem az. A dzsungel a természet, nem a kiskert.
4. Ha most az őserdőben ugrándoznánk meztelenül, az a normális biológiához sokkal közelebb álló életforma lenne. (...) Annak mi értelme van, hogy most felöltözve ugrándozunk egy betondzsungelben? Az az értelme, hogy sokan vagyunk, hogy tudunk betondzsungelt építeni, és azért építünk betondzsungelt, hogy tudjunk újabb betondzsungeleket építeni, mert az nagyon jó. Csányi Vilmos
5. Bármilyen büszkék vagyunk is rá, hogy uralkodunk a természet fölött, még mindig áldozatai vagyunk a természetnek, mivel még nem tanultuk meg, hogy önmagunkat ellenőrzés alatt tartsuk. Lassan, de látszólag kikerülhetetlenül haladunk a pusztulás felé. Carl Gustav Jung
6. A világegyetem a mi tömlöcünk (...) A végtelen tér birtokol bennünket. Mi csak annyira birtokoljuk őt, amennyire a tekintetünk beéri. A végtelen tér pedig gyilkol, ijeszt, hív és üldöz minket. Azt gondoljuk, lát bennünket, holott nem is érdekeljük, azt állítjuk, hogy fölébe kerekedünk, pedig csak a közönyéből húzunk hasznot. A föld nem jóindulatú irántunk. A villámok és a hullámok nem értünk vannak, mi vagyunk bennük. Az embernek nincs saját igazi otthona, a vak erőktől ragadta el, idegen fészek; a föld csak szörnyetegek lakóhelye lehetne, amelyek képesek megbirkózni a viszontagságokkal, amikkel bőségesen szolgál. S lehet, hogy a föld senkié. A miénk sem. Mi nem hódítjuk meg a földet, legfeljebb egy talpalatnyi helyet rajta, ahol a lábunkat megvetjük, a hegyeket sem, csak képüket a szemükben, a tengert sem, csupán hajlékony szilárdságát és síkjának visszfényét. Semmi sem a mienk, legfeljebb a csalóka látszat, azért ragaszkodunk hozzá olyan elszántan. Mesa Selimovic
7. Nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. Azok vagyunk, akinek a társadalom akar látni minket. Azok vagyunk, akinek a szüleink elképzeltek minket. Senkinek sem akarunk csalódást okozni, óriási szükségünk van rá, hogy szeressenek. Ezért inkább elfojtjuk önmagunkat. Paulo Coelho
8. A legnagyobb szenvedést az emberi alkalmazkodóképesség okozza. Ha egy másik állatfaj lennénk, egyszerûen kihalnánk, és kész. Most felgyújtjuk az esőerdőt, hogy szóját termesszünk, gyermekrabszolgákat kényszerítünk a kobaltbányákba, hogy olcsóbb akkumulátoraink legyenek az elektromos autóinkhoz, az életet abszurd módon hajhászva szemétdombközösségekbe zsúfolódunk. Jens Liljestrand
9. Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyûség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerûtlen reakció. Tahar Ben Jelloun
10. A környezetvédelem rajtunk már nem segít. A hegyeket magukat kéne szeretnünk, a folyókat, a medvéket, a halakat, a rókákat, a fákat. Akkor még élhetnénk mi is. Fordítva nem megy. Ha azért szeretjük őket, hogy mi megmeneküljünk... Schäffer Erzsébet