Nem valljuk be, ha hazugok vagyunk, hiúk, irigyek. Mindig a másik ember a hazug, a hiú. És különben is, ha az ember a dühkitöréseit bevallja, ezzel elkerüli, hogy a többi hibájáról kelljen szólnia. Aki maga jószántából vádolja magát, annak a hibáit nem firtatjuk, nem igaz?

Kapcsolódó idézetek

1. Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket.
2. Az emberek különbözőképpen viselkednek, amikor dühösek. Van, aki beharapja az ajkát, elvörösödik, talán még ökölbe is szorítja a kezét, de nem szól egy szót sem, hanem haragját visszafojtja. Mások szabad folyást engednek mérgüknek, kiabálnak, vagdalkoznak, és már azzal sem törődnek, ha igazságtalanok a másikkal szemben. Pedig nem volna szabad igazságtalanságra igazságtalansággal válaszolnunk. (...) Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok, és ezen senki a világon nem tud változtatni, csak én magam!
3. A hazugságok egy része lelepleződik, más része nem vehető hazugságszámba. Ez utóbbi állítást úgy értem, hogy mindenki a maga módján hazudik, tehát hazugságaival önmagáról vall, anélkül, hogy tudná, kezünkbe adja egyéniségének egyik kulcsát. Kolozsvári Grandpierre Emil
4. A hazugság emberi dolog, ezért hazudunk egymásnak (...). Vannak "szent hazugságok", amikor az embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is a hazudás. "A hazugság bennünk él, emberekben (...), a hazugság hordozói mi vagyunk." Berkesi András
5. Mindig megbocsátom mások haragját, mert az ember természetéhez tartozik, hogy dühbe gurul. Általában megbocsátom, ha valaki hazudik nekem, mert az emberi természet nagyon gyenge, és nagyon gyakran nem elég szilárd ahhoz, hogy szembenézzen a nehézségekkel, és elmondja a teljes igazságot. Azt is megbocsátom, ha valaki alaptalan híresztelést vagy pletykát terjeszt rólam, mert nagyon könnyû kísértés, hogy másokat így próbáljanak meggyőzni.
6. Hazug lett az ember, maga is bevallja, nem is szégyenkezik egy kicsit se rajta. El akarok menni, nem akarok lenni, hazug emberek közt nem tudok szeretni. Nem szeretnek ők sem, mert ha szeretnének, nem volna olyan sok beteg, sebzett lélek. Juhász Magda
7. Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának. Csernus Imre
8. Az emberek azért szoktak hazudni, hogy hasznot húzzanak belőle, mások meg akkor mondanak igazat, ha az válik javukra. Ha nem lennénk haszonlesők, a hazug is mondhatna igazat bármikor, és az igaz is hazudhatna, amikor arra van kedve. Duló Károly
9. Hazudni nem csupán azt jelenti, hogy kitalálunk valamit. Azt is jelenti, sőt főképpen azt, hogy mást mondunk, mint ami van, érzelmi vonatkozásban pedig azt is, hogy valaki mást mond, mint amit érez. Pedig ezt tesszük mindnyájan minden áldott nap, és csak azért, hogy leegyszerûsítsük az életet. Albert Camus
10. Lehet-e hazugság nélkül élni? Valószínûleg nem lehet. És mégsem tudunk ebbe belenyugodni. Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk? Popper Péter