Némely lélekben egy catskilli sas lakozik, amely egyaránt alá tud merülni a legfeketébb szakadékokba, és kiszáll belőlük ismét, és láthatatlanná válik a napsütötte tereken. És ha örökké a szakadékban szálldos is, az a szakadék a hegyekben van; így hát a hegyi sas legmélyebb bukórepülésében is magasabban jár, mint a síksági madarak, ha a legmagasabbra emelkednek is.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a szellemek, akik nem tudnak megszabadulni az őket az élőkhöz fûző kötelékektől, visszatérnek azokra a tájakra, ahol földi életükben, a nap alatt jártak, s ott bolyonganak, lebegve, mint test nélküli madarak. Steven Pressfield
2. - Láttál te már sast a fészkéhez repülni, aki ennivalót visz haza az asszonynak és a fiókáinak? Repül a széllel szemben, repül az esőben, és repül a folyók kereszttüzében, át minden rémségen! És akkor, abban a pillanatban, amikor éppen a fészkéhez érne, azt mondja: "A jó büdös francba, mekkora nyûg sasnak lenni!" És akkor hirtelen két kis x jelenik meg a szeme előtt, tudod, mint a rajzfilmekben, aztán szépen fejest ugrik. Egyre mélyebbre és mélyebbre, aztán már csak a tollak úsznak a vízen. (...) Láttál már ilyet? - Nem. - Én sem! Tudod, a sasoknak aztán van önbecsülésük!
3. Nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is. Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet. Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet. Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat. Egy ölelő érzést. Otthont. Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat. A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek. Egy szív. Az Õ szíve. Csitáry-Hock Tamás
4. A vakond éppen olyan tisztességes állat, mint a kőszáli sas. Csak éppen a föld alatt vájkál, és teljesen vak. A sas pedig a magasban repül, és olyan szeme van, mint a sasnak.
5. Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fûszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Wass Albert
6. A hegymászó csupán a testi épségét kockáztatja, és az erejét őrli fel. A barlangász ezzel szemben az idegeit tépázza, és ősi félelmekkel néz szembe. A bennünk élő primitív vadállat tele van ésszerûtlen és logikátlan, mélységes rettegéssel: fél a sötéttől. Fél attól, hogy alászálljon a föld mélyébe, amelyet mindig is gonosz erők lakhelyének tartott. Fél attól, hogy egyedül maradjon. Fél attól, hogy csapdába essen. Fél a víztől, mert az ősidőkben ebből az elemből emelkedett ki, hogy emberré váljon. Legősibb rémálmaiban sötétben zuhan alá, vagy ismeretlen útvesztőkben tévelyeg. És a barlangász, amilyen bolond, tudatosan választja magának ezeket a lidércnyomásos körülményeket. Ezért is eszelősebb a hegymászónál, mert amit minden pillanatban kockára vet, az nem más, mint az elméje épsége.
7. A sötétség nagylelkû. Türelmes. Mindig győz. Mindig győz, mert mindenütt jelen van. Ott van a fában, ami a kandallódban ég, és a tûz fölé akasztott üstben; ott rejtőzik a széked alatt és az asztal alatt és a lepedő alatt az ágyadon. Sétái bár fényes nappal, a sötétség árnyékaként követ téged, talpadhoz tapadva... s a legragyogóbb fény veti a legsötétebb árnyékot.
8. A sas útja a levegőben, a kígyó útja a sziklák között, a szerelem útja a szívekben kiismerhetetlen. Berkesi András
9. A hegyek közti élet valamilyen fenségességet kölcsönöz az embernek; érzékeli a magányosságot, az elszigeteltséget, de a függetlenséget is. A hatalmas térben az ember lelke zavartalanul szárnyalhat a sziklák, fenyőfák és bokrok fölött. A nyugodt méltóság az elképesztő méretekből ered; megnyugtat a nagysága, amely mellett az emberi lépték jelentéktelenné törpül. Tara Westover
10. A másodikon lakom, mert az ember mindig törekedjen az ég felé, ahol az idő lassabban telik, a kékségbe feledkezik, bóbiskol a csillagok közötti sötétben, közel lakom az éghez, ezért látom, ahogy a távoli hegyekre rásüt a felkelő nap, látom a napokat ébredni ismeretlen helyeken. Jón Kalman Stefánsson