Nemrég volt, hogy beköltöztél hozzám. Nem volt senkid, szükséged volt rám, a bánatból boldogság vált, mert nekem is szükségem volt rád. Jól emlékszem rá, játszottunk sokat, és nem feledem az esős napokat. A kandallónál ültünk, te meg én. Egyszer sajnos minden véget ér. A búcsú fáj nagyon, a válás oly szomorú, de szívemben él emléked, soha nem feledlek téged.

Kapcsolódó idézetek

1. Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
2. Te és én, egy újabb csalódás, ezt az elején tudtam, Mégis hozzád fûztem álmokat, sorokat neked írtam. Belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem? Éreztem, hogy nem lehetsz már túl sokáig mellettem. Még sem féltettem, hagytam, hogy szépen Kimondjuk a búcsút, és az álom véget érjen. Fluor
3. Annyira jó volt együtt, De most búcsút kell vennünk. Ne ígérd, hogy írni fogsz, És ígérd meg, hogy emlékezni fogsz ránk, Mert az enyém voltál a nyárra, Most viszont csaknem vége van. Olyan, mintha hó esne szeptemberben, De én mindig emlékezni fogok. Te voltál a nyári szerelmem, És az is maradsz örökké. One Direction
4. Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerûen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.
5. A szerelem, ha elmúlt, mindig szomorú. Nagylelkûséget ritkán tanúsít. Aki szakít, furdalja a lelke. Akit elhagytak, sebeit nyaldossa. A kudarc tán jobban fáj, mint az elválás maga. Ám végül mindenki azzá lesz, aki mindig is volt. És néha megmarad egy dal, egy papírlap két szívvel, mint gyöngéd emléke egy nyári napnak.
6. Nem voltak kérdések, nem volt holnap. Csak mi ketten léteztünk. Hálás voltam a sorsnak, hogy rád találtam. Olyan ösztönösen, olyan tisztán szerettelek. Aztán mégis el kellett, hogy veszítselek. Iszonyatosan fáj a hiányod. Bármi, amit nélküled teszek, csak pótcselekvés, hogy elteljen az idő. Már soha többé nem fogok tudni úgy mosolyogni, mint ahogy rád.
7. Újból könnyes búcsút vettünk egymástól, de ez már nem olyan volt, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy hogy felnőttebbé váltunk időközben, de (...) tudtam, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott köztünk. Nicholas Sparks
8. Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Oda vágyom hozzád megpihenni.
9. Hallottam, hogy megállapodtál már, Találtál egy lányt és feleségül vetted őt. Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak, Gondolom, tőle azt is megkaptad, Amit én nem adtam meg neked. (...) Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót, Csak a legjobbakat kívánom nektek, Csak kérlek, ne felejts el soha! Emlékszem, te mondtad azt, hogy "Néha a szerelem tovább él, de van, amikor csak a fájdalom marad." Adele
10. Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok, Nem köszönök tőled el, mégis véget ér. Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb, Belehalok, szívem már úgysem feled el. Children of Distance