Nézd, ez az én harcom, És csak nekem ég az arcom. A remény bennem Csak addig él, Ameddig én életben tartom. Még bírja a testem, Nem kell pánikba esnem. Vannak még csodák, Csak mondd, Hogy merre keressem.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem adom fel, nem, amíg látsz, Életben tart, hogy valahol vársz. Hiába kérlek, többé ne engedj el, Tudod, hogy mennem kell.
2. Meddig bírod majd, a viharban most el ne tévedj, Van kiút, a bezárt szív, míg nyughatatlan, Álmodj úgy, most fedezd fel, mi a lelked mélyén Lángra gyújt, Csak fogadd el, és élj pont úgy.
3. Tudjátok jól, én fent leszek az égben, onnan nézek rátok, sajnos eddig éltem. Csak a remény él, az emlékem megmarad. az idő szekere mellettem is elhalad!
4. Amíg őriz a szemed, Amíg lehunyt szemmel látsz, Lehet, elmegyek, de itt leszek, A lábnyomomban jársz. Amíg néha még rám vársz, Egy mozdulatban egyszer majd Újra megtalálsz.
5. Csak adj egy okot, Hogy szívem tovább dobogjon. Ne aggódj, biztonságban vagy itt, karjaimban. Ahogy a világ darabokra hull körülöttünk, Nem tehetünk mást, mint kitartunk... One Ok Rock
6. Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások szemük eltakarják reménytelen, én ébren maradjak és látva-lássak... Kezeidbe ajánlom életem. Lakatos István (költő)
7. Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd meg, hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a kézben, nem feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha könnyekig hatódva földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert majd ez hozza az életedbe. Nagy harcosoknak nagy harcos jár. Olyan, aki tudja, hogy milyen az, ha fáj, vagy ha az álmaidat éled. Csak vele mehet igazán, mással nem. De a harcosokat néha hagyni kell, hogy járják az útjukat, hogy kitapossák az ösvényt a saját útjukon. Oravecz Nóra
8. A szívedben érzed Hogy van még mért élned A tûz újra éled És újból megéget De nem kell, hogy félj Nem kell több szó Engedd, hogy fájjon Engedd, így jó A szíved újra érzed, hogy szabadon száll.
9. Szemem behunyom Elmém kinyitom Elképzelem Mi következik Egy nap meglátom Szerelmem arcát Egy nap ott tart majd Karjaiban Amíg az a nap El nem jön Csak behunyom szemem És álmodom tovább.
10. Menj, küzdj az álmodért, Minden vágyadért, mi benned él. Győztes lesz a harc, Ha nincs több hátraarc, Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.