Noha azon nem tudunk változtatni, mit veszünk észre, a figyelmünkön igenis tudunk. A tudatosságunkat tudjuk tágítani vagy szûkíteni, nyitott vagy lehunyt szemmel megtapasztalni. Le tudjuk csendesíteni a bensőnket, hogy többet érzékeljünk kívülről, vagy lecsendesítjük a kinti világot, hogy többet figyelhessünk meg abból, ami belül történik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha csak ülsz és figyelsz, észreveszed, milyen fáradhatatlan elméd. Ha megpróbálod lenyugtatni, az csak ront a helyzeten, de egy idő után mégiscsak megnyugszik, és amikor ez megtörténik, képes leszel arra, hogy egészen finom dolgokat is meghallj. Ez az, amikor intuíciód kezd kibontakozni, és kezded a dolgokat sokkal tisztábban látni, és kezdesz sokkal inkább a jelenben élni. Az elméd szép lassan lelassul, és a pillanat hatalmasra tágul. Sok olyat meglátsz, amit azelőtt nem láttál. Ez az elmélet, ezt kell gyakorolni. Steve Jobs
2. A figyelem az elme egy szûk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szûkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel. Az erőforrások oroszlánrészét arra fordítjuk, amire éppen koncentrálni akarunk az adott pillanatban. Ám miközben próbáljuk ezen a dolgon tartani a figyelmünket, a koncentrációnk elkerülhetetlenül elkezd alábbhagyni, elménk pedig elkalandozik más gondolatok felé. A meditáció azonban szembemegy ezzel a mentális tehetetlenséggel. Daniel Goleman
3. Amikor megtanulod a dolgokat anélkül nézni, hogy elvesznél a gondolataidban, észre fogod venni, hogy többet látsz és kevesebbet értelmezel. Többet tudsz meg a világból, mert amikor figyelmesen körülnézel, tényleg látod a dolgokat. Eline Snel
4. Amit tapasztalunk, az legtöbbször egy nagy, összefüggő massza. Amikor azonban elkezdünk figyelni, rájövünk, hogy az észlelésünk többrétegû: belső és külső tapasztalásokból áll, és ezeken belül is többfelé ágazik. Belső tapasztalásunk gondolatokból, érzésekből és fizikai érzetekből áll; külső tapasztalásunk a környezetből, saját és mások viselkedéséből, tetteiből tevődik össze. Mindezek egyenként és egyszerre keletkeznek, kölcsönhatásban állnak, és hatnak egymásra.
5. Sem a körülöttünk lévő világot, sem pedig a benne élő embereket nem tudjuk megváltoztatni. Azt viszont igen, hogyan látjuk a világot, a többi embert és magunkat.
6. Mindig képesek vagyunk elfordulni, behunyni szemünket, becsukni fülünket, még agyunkat is elzárni, vagy minden eszünket és érzelmünket bevetve azt magyarázni, miért áll mégis úgy a helyzet, ahogy azt hisszük, nem pedig úgy, ahogy tudjuk. Esko Valtaoja
7. A tudatosság sokkal kisebb része mentális életünknek, mint az, aminek nem vagyunk tudatában, mert nem lehetünk tudatában annak, aminek nem vagyunk a tudatában... milyen könnyû ezt kimondani; milyen nehéz felfogni! Olyan ez, mint azt kérni az elemlámpától, hogy egy sötét szobában világítson rá valamire, amire nem vetül fény. Az elemlámpa, mivel bármerre is fordul, oda fényt vet, arra a következtetésre fog jutni, hogy minden meg van világítva. A tudat is látszólag így járja teljesen át az egész mentális életünket, holott valójában nem ez a helyzet.
8. Ha csak csendben ülünk és befelé figyelünk, észlelhetjük, hogy a fejünkben gondolatok cikáznak ide-oda. Meditálás közben lehetőségünk van megfigyelni ezeknek a gondolatoknak a tartalmát, és ezek befolyását az érzéseinkre, az érzelmeinkre és a testi reakcióinkra.
9. Amikor fokozzuk tudatosságunkat gondolatainkkal és érzéseinkkel kapcsolatban, akkor tágabb környezetünk részeként még inkább képesek vagyunk mindezt bizonyos távlatból szemlélni. Amennyiben ebből a nem ítélkező megközelítésû perspektívából tekintünk magunkra, akkor az segíthet annak felismerésében, hogy melyek életünk stresszes területei. Az életünkben jelentkező stressz jeleinek észlelése és beismerése révén megfoszthatjuk a betolakodót attól az erőtől, amely nyugtalanná, szorongóvá vagy levertté tesz bennünket.
10. Az agy a tudatos koncentrálás tekintetében fix kapacitással rendelkezik, amelyet nem lehet növelni vagy csökkenteni, csak azt tudjuk eldönteni, hogy mire fókuszáljunk. Amikor a fájdalomra figyelünk, intenzívebbnek érezzük, de ha valami másra - biztonságos, kellemes vagy távoli dologra -, akkor a fájdalom csökken, vagy megszûnik.