Nyugodt szeme van, gondolta. Sötét és nyugodt. Sokat látott szempár, de a tulajdonosa megtanult együtt élni a látottakkal.

Kapcsolódó idézetek

1. Elég, ha egy kicsit nyugodtabban szemléli az ember az életet, máris felfedez valami vigasztalót még a nehéz helyzetekben is.
2. Ha ez a fiú sokat mellette lenne, olyankor is, amikor ideges és jóformán önmagát se bírja elviselni, csak annyit kellene tennie, hogy belenéz a szemébe, és ettől a nyugodt szempártól rögtön lecsillapodna. Szilvási Lajos
3. Néha nem sikerül valami, vagy megfáradtál, elgyötrődtél, aztán egyszerre csak észreveszel a sokadalomban egy nyílt emberi szempárt, találkozol a tekintetével, és mintha megáldoztál volna, megkönnyebbül a lelked.
4. Körbenézel, S látsz egy arcot, Amin némán gond pihen. Reményt adhatsz Pár mosollyal, Hogy a holnap más legyen. Csondor Katalin
5. Olyan sokáig éltem árnyékban, míg a sötétség a világommá nem vált. De az idő múlásával a szeretteim felkapcsoltak egy lámpát. Ez először elvakított, olyan fényes volt. De az évek során a szemeim hozzászoktak, és most már látok. Így már koncentrálhatok a jövőmre, amely fényes. Fényesebb, mint valaha.
6. Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás. Wass Albert
7. Megtanultam hallgatni és elfordulni. Befordulni. Nézni, és nem látni. Mint mindenki más. A közös tett megnyugtatóan felkavaró. Tisza Kata
8. Az ember arra koncentrál, amit lát, az emberek már csak ilyenek. Kim Stanley Robinson
9. Az ember valahogy hozzászokik az élethez, amelyet él.
10. Csendesedj el, becsüld meg a természetet, figyelj befelé, és keresd a békességet. A természet nem beszél, mégis szól hozzád. James Norbury