Ó, hogy szerettem, istenem. És hányszor szólítottam Szelíd szavakkal, kedvesen! De nem szólt, nem szólt egyre sem, s dühömben tûzredobtam.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszer csupán hadd mondom el neked, Szegény szivem, hogy mennyit szenvedett: Hogy megölője volt e szerelem, Oly édes oh! és oly reménytelen. Heltai Jenő
2. Hányszor hívtál és mégis hagytalak Elveszni Téged, szívem csendjein, S amíg nevettem más reményein, Temetve mindent, elsirattalak.
3. Ne élesítsd a nyelved, kedvesem, Mert a szavaid megölnek engem És szétszakítják a szívem, Ennyit pedig nem ér a vérem. James Blunt
4. Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem, Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem. Por és hamu, mi tûz volt a véremben, Szóljon a vérző ima! Dalriada
5. Nem maradt semmi fenn számomra - mint egy megsemmisített szív. Egy megsemmisített szív, - mely egykor oly forrón, oly kimondhatatlanul szeretett téged, mely készebb lett volna megrepedni, mint gondolni e szomorú jövőre. Ez a megsebzett szív még meg sem dobban most, e szavaknak, melyek utolsók hozzád: - Isten veled! Élj boldogul! Rudnyánszky Gyula
6. Mind hiába, mind hiába! Csak egy néma jelt sem adtál; Az én szivem oly meleg volt, 'S te oly hidegen maradtál.
7. Imádkoztam istenemnek, Adna nyugtot már szivemnek; Azt felelte: nem tehetem. Hatalmasabb a szerelem! Lisznyai Damó Kálmán
8. Lángba mártottad életem, s most jégbe dermedt pusztába veted. Te - ezt vétetted ellenem! Szerelmem, én - mit vétettem neked?
9. Szerettem önt, némán, reményvesztetten, Voltam szelíd, majd féltékeny s irigy - Mély áhítattal, gyöngéden szerettem, Ég adja, hogy más is szeresse így. Alekszandr Szergejevics Puskin
10. Én sose szerettelek, és sose akartalak; csak mindennél jobban, s mert mindennél jobban, ezért az ijedtség, s az, hogy eldobtalak. Sohonyai Attila