Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy - de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy - de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy - de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betû vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes!

Kapcsolódó idézetek

1. A könyv az egyetlen, ami hû marad hozzánk. Elfelejtheted, félreteheted, nem sértődik meg, nem fordul el tőled, hanem szerényen vár rád a polcon, s ha kedvet kapsz hozzá, nem hagy cserben.
2. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. (...) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tûz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihûlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos. Latinovits Zoltán
3. Oh nincsenek, minők az én lelkemben, A tengeren oly viharok, És mégis lásd, én közeledben Oly megadó, csöndes, szelid vagyok. Tóth Kálmán
4. Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipője, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyörû, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal. Csitáry-Hock Tamás
5. Ó, ifjúság! ifjúság! Nem veszel a lelkedre semmit, mintha a világ minden kincse a tied volna, még a bánat is mulattat, még a szomorúság is jól áll neked, magabiztos és hetyke vagy, ezt mondod: csak én élek - nézzétek! S a napok is nyomtalanul és számlálatlanul futnak és tûnnek el, és minden eltûnik benned, mint a viasz a napon, mint a hó... S talán gyönyörûséged egész titka nem abban a lehetőségben rejlik, hogy mindent cselekszel, hanem abban a lehetőségben, hogy ezt a mindentcselekvést elgondolod - abban, hogy olyan erőket szórsz a szélbe, melyeket úgysem tudnál használni semmi másra - abban, hogy közülünk mindenki komolyan tékozlónak tartja magát, s komolyan hiszi, hogy joga van ezt mondani: Ó, mennyit tehettem volna, ha nem vesztegetem el az időt hiába! Ivan Szergejevics Turgenyev
6. Szép vagy, akár a csöndben a rezzenéstelenség, és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék, és szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal, amit magam se hallok és mégis megvígasztal. Baranyi Ferenc
7. Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te! S hatalmad bár oly befogadni kész, Akár a tenger, nem hullhat beléd Semmi, akármily szárnyaló legyen, Ami ne lenne benned semmivé Egy perc alatt! William Shakespeare
8. Légy életvidám, ne csak okés. Légy lenyûgözött, ne csak érdeklődő. Légy derûs vagy boldog, ne csak jól. Nem egyszerûen csak eltökélt vagy, hanem lehengerlő! Tony Robbins
9. Törékenyen szép vagy, őszinte, meleg, erős, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyûgözöl. Kívánlak, és a gondolat, hogy valaki másé legyél, olyan, mintha kést döfnének sötét lelkembe. E. L. James
10. Õ egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel, Õ egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell, Õ tüskéket hajt, és a szívemhez nő, Õ nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig - a nő. Zorán