Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked!

Kapcsolódó idézetek

1. Sok hibád van ugyan, de lehetőséged is, hogy legyőzd őket; mert benned olyan képességek vannak, amelyeket sem az oktatás, sem a munka nem adhat; megvan benned az, amit sem a rossz tanácsok, sem a rossz példák el nem vehetnek, a szent tûz... a lángész lobogása! Ez a tûz, sajna, semmit sem világít meg, a lángész terméketlen marad... mert látom a szemedben, ahogy a hangodból is éreztem, hogy nem ismered az igazi mûvészetet, nem hiszel a nagy mestereknek, nem tiszteled a nagy alkotásokat; a dicsőséget szereted, csak a dicsőséget, és azt is csupán önmagadért. George Sand
2. Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva! Ábrányi Emil (ifj.)
3. A nyelved az egyik legnagyszerûbb ajándék, amit Isten rendelkezésedre bocsátott. Használd bölcsen!
4. Olyan vagy, mint a láng, Tőled ég a világ, Fellobban, ha kell, De önmagát égeti el, mellette tombol a szél, Nem bántja azt, aki fél... - épp olyan, mint én. Szabó Eszter
5. Mától a tiéd vagyok, mert te az enyém lettél. Jogod van az életemhez, ahogy nekem jogom van a tiédhez! Óvjuk egymást: Te engem, én Téged! Ha kell, a fegyvered leszek, ha kell, a takaród, és majd bölcsőd a sírodban, mert ezt a világot együtt hagyjuk el. Neked adom a lelkemet, mert már érzem benne a tiédet. Ameddig erővel bírom, magam mellett akarlak!
6. Az a tûz, melyet a Természet alkotott az asszonyok Szemébe, oly sebesen elragad, Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész Elhallgat: ekkor már az észben bízni Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán Buzgó imádság által oltani. Katona József
7. Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele.
8. Bár még egyszer újra hallanám, Ahogy szólsz hozzám, Apám! Szemedben égne a régi láng, Az, amit rám hagytál.
9. Fény vagy te is, lobogj hát, Melegíts és égess, Hinned kell, hogy a világ Teveled is ékes. Tóth Árpád
10. Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! Dsida Jenő