Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.

Kapcsolódó idézetek

1. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyûlölték, akár a pestisest. Radnóti Miklós
2. Élek. A földön, amelyet úgy dédelgettem, s amely úgy dédelgetett, hogy las- sacs- kán kiszívta vé- re- met. Szilágyi Domokos
3. Élvén e világban megnyugodva láttam: öl, hal és terem. - Megy ez, nélkülem. Fodor Ákos
4. A világ egyre csak ereszt, szivárog, vérzik. És most rajtam a sor. Jostein Gaarder
5. Gyûlöltem, mert nekem megadatott, míg ő a hideg földbe kényszerült. Gyûlöltem, mert élveztem, ahogy a forró víz átmelengeti fáradt testemet. Gyûlöltem az életet, amikor ő már halott volt.
6. A múltbéli borzalmas példákból tudtam, milyen az, amikor az emberek félelmüktől vezérelve, meggondolatlanul mások ellen fordulnak, s ezzel a saját pusztulásukat okozzák. Lois Lowry
7. S végül arra jöttem én a világra, Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban. Adamis Anna
8. Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle. Stephenie Meyer
9. Az ember élete e földön az öncsiszolás. Szokolay Sándor
10. Születésem előtt valami szörnyû, főbenjáró bûnt követhettem el. Születés által életre lettem ítélve. Karinthy Frigyes