Olyan egyformák vagyunk, mint réten a fûszál. Csak ahol mostohább a föld, ott nem virul olyan szép zölden.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a szeretetből olyan sok teremne, mint a réten a fûszál, jaj de jó is lenne. Juhász Magda
2. Néha a szomszéd fûje sem zöldebb, nekünk pedig ott kell maradnunk, ahová tartozunk. Néha pedig egyszerûen kockáztatnunk kell, majd pedig remélni a legjobbakat.
3. Nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, talán unalmas is lenne a világ, ha mindenben egyetértenénk. Ahogy magamat szeretem, téged is úgy fogadlak el. Gyökereink összeérnek a föld mélyén, s a nap is ugyanúgy simogatja szirmainkat. Simon András
4. Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív - egyikünkben csakúgy, mint másikunkban -, néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab. Széchenyi István
5. Világunk olyan, mint egy fa; és mi mind gyümölcsök vagyunk azon a fán; némelyik érett, némelyik éretlen. Dzsalál ad-Dín Rúmí
6. Mindig úgy véltem, az ember olyan, akárcsak a fû tavasszal: erős, egészséges, zöld, és ha eléri a középkort, akkor megfakul. Úgy, mintha ősz lenne, akárcsak a fûszál, amikor bevégzi. Eltûnik, és soha nem tér vissza. Pont úgy, akár egy fûszál. Igen, aki meghal, annak bizony vége. Legalábbis így gondolom, mióta felnőttem.
7. A családok olyanok, mint a fa ágai. Különböző irányokba növünk, de a gyökereink egyek maradnak.
8. Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. Biblia
9. A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain. Victor Hugo
10. Gyökereink vannak, mint a fáknak: nehéz elszakítani őket.