Olyan sokáig vagyunk képesek hordozni mindenféle lukakat a szívünkben, és néha úgy elmegy az élet, hogy egyszer csak vége van valamelyikünknek, a luk meg ott marad.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszer véget érnek múló napjaink, Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink. Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk, De még addig mindent újra kezdhetünk! Máté Péter
2. Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad. Michel Houellebecq
3. Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben. Csak így lehet véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek szavak, amelyeket ki kellett volna mondanunk, de nem mondtunk ki, s a szívünket megbánás tölti el. Yann Martel
4. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
5. Talán erről szól az élet; egymás után elveszítjük a szeretteinket, míg végül szemben nem találjuk magunkat a saját halálunkkal. Elszakadások végtelen sora.
6. Egyszer majd képesek leszünk megérteni, egy véges dolog hogyan zárhat magába végtelen dolgokat, és például egy olyan szív, mint az enyém, egy ilyen kis szív, melyet ennyi ér és szenvedés sző át, hogyan fogadhat magába oly hosszú dolgokat, mint a szerelem. Oly tágas dolgokat, mint a szenvedély. Afonso Cruz
7. Néha úgy érzem, az emberi szív is csak afféle polc. Ha túl sokat pakolnak rá, valami óhatatlanul leesik, aztán szedegethetjük össze az összetört darabkákat. Jodi Lynn Picoult
8. A szívünk, ez a tökéletlen érzékszerv, néha meghasad, és abba egy kicsit mi is belehalunk. De az igazi szeretet már csak ilyen. Richard Russo
9. Úgy telik el az életünk, hogy időről időre elfelejtjük saját magunkat: eltemetjük azt, akik voltunk. Egy idő után mindannyian kimondhatatlanul belefáradunk abba, amik vagyunk, és amik voltunk. Javier Marías
10. Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni? Jodi Lynn Picoult