Ugrás a tartalomra
Olyan vagyok én is, mint a kutya két vége. Mindenki csak azt látja, hogy elöl vicsorít meg morog, de arra már nem figyelnek, hogy hátul barátságosan csóválja a farkát.
Kapcsolódó idézetek
-
A rendes kutya, ha dühös, akkor morog, és ha örül, akkor csóválja a farkát. Én pedig akkor morgok, ha örülök, s akkor csóválom a farkam, ha dühös vagyok. Ezért vagyok én bolond.
Lewis Carroll
-
Olyan vagy, mint azok a kutyák, rosszul bánnak velük, nem kellenek senkinek egész életükben, beléjük rúghatsz újra és újra, de mégis visszajönnek hozzád, törleszkednek, csóválják a farkukat. Könyörögnek. Remélik, hogy ezúttal más lesz, ezúttal majd jól csinálnak valamit, és szeretni fogod őket.
Paula Hawkins
-
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.
József Attila
-
Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
-
Szóval ez a szeretet - gondolja a kutya, és könnyes lesz a szeme, és alázattal csóválja a farkát. Hogy vár valakit az ember, és nem törődik semmi mással, a saját életével sem törődik, csak vár valakit, aki nem is biztos, hogy jönni fog.
Békeffi István
-
Ribizke - mint minden magányos ember - szól egy pár szót a kutyához, és a kutya a farkát csóválja, a szeme nevet, mert szereti az emberi hang lágy hullámzását, legfőképpen pedig szereti azt a simogató valamit, ami a hang mögött van. És szereti a gazdája szemét is, amelyben annyi erő van, parancsolás, néha harag, de sokszor vidámság, és ha még a kezét is a fejére teszi, akkor valami lágy reszketés szalad végig egész testén, és nyüszíteni kell a boldogságtól.
Fekete István
-
Szeretlek ám én is, (...)
Csak figyelmetlen vagyok, szétszórt, meg béna.
Elvisznek a dolgok, és ugyan lehet apróságokkal,
de rajta vagyok, ha a magam módján is, hogy kimutassam:
Sohonyai Attila
-
Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák - ahogyan az ember teszi. Õk, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!
-
Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni.
Lugosi Béla
-
Egymásnak arccal
kerültünk végre,
szorongva hallgatsz
némább beszédre.
Nincs nagyobb titok,
nincs nagyobb vigasz:
rád hasonlítok,
rám hasonlítasz.
Csukás István