Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni.

Kapcsolódó idézetek

1. Maga talán egy magányos, zárkózott, kóbor-loncsos (romániai) farkas, aki képtelen belenézni egy nő szemébe. Olyan valaki, aki piszkosul fél az igazi találkozásoktól. Olyan valaki, akinek létszükséglet, hogy folyton valami képzeletbeli világot teremtsen, mert nem ismeri ki magát a tárgyias, élhető, megragadható, valóságos világban. Daniel Glattauer
2. Eddig azt hittem, eredendően antiszociális, amolyan magányos farkas típus, de talán azért zárkózott el az emberek elől, hogy ne fájjon neki az elvesztésük. Richelle Mead
3. Félek bárkinek is elmondani, mennyire szeretem, mert akkor rájönnének, mennyire magányos vagyok.
4. Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfû lennél, mely tüzes nyilakat szór: úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Pablo Neruda
5. Engem nem érdekel az az arcod, amit másoknak mutatsz. Sőt. Hidegen hagy. Értsd meg, ha engem szeretnél, meg kell nyílnod. Meg kell mutatnod valamit magadból, ami más, mint amit a többiek látnak, ugyanis csak abba tudok beleszeretni. Ami mindenkié, az engem nem érdekel. (...) Különleges csak akkor lehetsz az életemben, ha meg mered nyitni a lelked, és nem félsz átadni magad nekem. Nem kellenek álarcok, hiszen ha velem vagy, nem eshet bántódásod. Azért vagyok itt, mert szeretlek. De meg kell értened: nem szerethetek valakit, aki igazából nem is te vagy. Oravecz Nóra
6. Óvakodjatok a hamis prófétáktól - báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Ilyen a gonosz igazából. Nem valami leplezetlenül machiavellista figura szarvakkal meg farokkal, hanem lopakodó ellenség, aki barátnak álcázza magát, olyan, akiben bízol, talán még szereted is, akit beengedsz az életedbe. És túl későn jössz rá, hogy csak feldúlja.
7. Nem viszonyulok ellenségesen az emberiséghez mint olyanhoz. Valójában kifejezetten melegszívûén viszonyulok az emberekhez. Csupán az egyes emberekkel vannak problémáim. Némi szkepticizmussal szemlélem az emberek mozgatórugóit és a jellemüket, és ez a kritikus megközelítés gyakorta harsány ítélkezésbe torkollhat. Különösen kemény vagyok azokkal az emberekkel szemben, akik nem értenek egyet velem számomra fontos morális vagy politikai kérdésekben. Ha egyszer az ideológiai határmezsgyém túloldalára kerülnek, attól kezdve nemigen tudnak nagyvonalú vagy rokonszenvező gondolatokat ébreszteni bennem. Robert Wright
8. Félek a magánytól (...). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tûnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyûlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.
9. Az ember csak idegeneket szeret igazán. Akiket nem ismer, akik tele vannak titokzatossággal. Gyurkovics Tibor
10. Én nem tudhatom, hogy boldogul más a szerelemmel, de amikor egyedül vagyok, hosszú, árva esték csöndjében megérzem: ha túl jó az ember, sohasem elég rossz ahhoz, hogy nagyon szeressék. Elekes Ferenc